Milyen módon viselkednétek a helyemben?

Egy kis ideje történt, hogy megismertem egy srácot az egyetemen. A barátnőm verődött oda hozzá és a társaságához, amíg rám várt, amíg megírtam egy zh-t.

Amikor odaértem, akkor kezet fogtam mindenkivel, és amikor belenéztem a szemébe, akkor azonnal éreztem valami vibrálást. A barátnőmmel ott maradtunk, én pedig pont vele szemben ültem, és folyamatosan egymást néztük hosszú ideig. Én felálltam, hogy bemenjek venni valamit inni, ő pedig mondta, hogy velem jön. Én kinyitottam az ajtót, és előre engedtem, ő tiltakozott, és a végén pont úgy alakult, hogy egyszerre indultunk el, így közel kerültünk egymáshoz, és egészen hirtelen megcsókoltuk egymást. Eltelt így pár perc, aztán miután megvettük az italainkat, visszamentünk a többiekhez. Nem rejtettük el, hogy történt ez köztünk.

Pár óra múlva elkezdett feloszlani a társaság, a barátnőm is hazament. Mi ketten gyalog indultunk el azzal, hogy beszélgetünk még, esetleg beülünk még valahova, és aztán hazakísér. Közben mesélte el, amire egyébként már a többiekkel való beszélgetés alatt is utalt, hogy 2 hónapja történt valami az életében, ami padlóra vágta. Elmondta, hogy a most már volt barátnője terhes lett és viszont a lány nem akarta a gyereket, ezért abortusz lett a vége a történetnek. A srác szerette volna megtartani a gyereket, és ezért meg aztán főleg nagyon rosszul érintette az egész. Nem sokkal az eset után szakítottak, mert nem tudták így együtt folytatni. Nagyon jól esett neki, hogy meghallgattam, én pedig örültem, hogy megosztotta ezt velem. Viszont felvázolta, hogy most nagyon nem áll készen lelkileg egy kapcsolatra.

Sétáltunk még egészen hosszan, és a végén megérkeztünk oda, ahol lakom és hát felhívtam magamhoz. Nagyon fantasztikus volt az egész, annyira egy hullámhosszon voltunk. Lefeküdtünk. Egész éjszaka tartott, aztán két óra alvás után még folytattuk délig. Iszonyatosan élveztük mindketten. Konkrétan napokkal később azt mondta, hogy én adtam élete legintenzívebb szexuális élményét, és hogy nem látott még olyan lányt, aki ennyire szabadon tudott volna létezni szex közben, és senki nem volt még ennyire nyitott a vágyaira.

Azt is többször elismételte, hogy a legrosszabb időszakában boldoggá tettem, és hogy mióta találkoztunk újra kiegyensúlyozottnak érzi magát, és hogy nagyon szeretne újra látni meg hogy "Milyen jó lesz újra látni a mosolyom", volt egy pár erotikus beszélgetésünk.

Eleinte próbáltam kicsit távolabb tartani magamtól ezeket az érzéseket, meg nem tulajdonítottam neki akkora jelentőséget, mert egy párszor voltam már ilyen szituációban és nem éreztem egyikük iránt sem semmi komolyat.

Viszont ahogyan teltek a napok, és beszéltünk következő találkozóról, iszonyatosan elkezdtem kötődni hozzá. Olyasvalami ez, amit már nagyon régen nem éreztem. Ez az, amikor senki más nem érdekel. Pillangók, amikor ír, hihetetlen motiváció minden más tevékenységhez, a lehető legjobb közérzet.

Amikor legközelebb találkoztunk, akkor is annyira szívmelengető volt ismét megpillantani. Valami hihetetlenül szép a mosolya, és meghalok, amikor rám néz. Beültünk valahová beszélgetni, aztán megint feljött hozzám. Megint csak észveszejtő volt vele a szex, viszont a végén ismét előjött ez, hogy ő még nagyon nem érzi azt, hogy el tudna köteleződni, és hogy rajtam viszont azt érzi, hogy én viszont nagyon is. Ami így is volt, és elmondtam neki, hogy hogyan érzek az egésszel kapcsolatban. Hogy azt érzem, hogy nem akarok mással lenni. Próbáltam minél szolidabban közölni ezt, bár nehéz volt, mert habár kevés idő telt el, nagyon erős érzések alakultak ki bennem. Ő mondta, hogy nagyon nem szeretne megbántani, de ő tényleg nem tud most kötődni senkihez.... Én mondtam, hogy nem haragszom rá, mert egy ilyenért nem is lehet egyszerűen. Már az elején tisztán közölte velem ezt, az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban érzek az a szomorúság. Mondta, hogy gondolkozzak el ezen, hogy ő is gondolkozni fog, mert nem szeretne még több fájdalmat okozni nekem.

Ezután még sétáltunk egyet, elmentem vele oda, ahol lakik, közben olyan jó volt hallgatni, ahogyan különböző dolgokról beszél, de érezhető volt rajtam, hogy nagyon elszomorodtam. Nem akartam lerohanni az érzéseimmel, mert azzal meg aztán még inkább elijeszteném. ettől függetlenül jó hangulatú volt a séta, nevettünk meg ilyesmi.

Amikor elköszöntünk, akkor már nem engedte, hogy megcsókoljam, amit én megértettem, erősen megöleltem és aztán elindultam tovább, találkozni a barátaimmal.

Ez volt vasárnap, azóta nem beszéltünk, pedig előtte minden nap volt köztünk kommunikáció. Természetesen tudom, hogy most azért nem érdeklődik, hogy ne keltsem reményt bennem.

Viszont én nem szeretném, ha kilépne az életemből, és minden ráció ellenére van bennem remény, hogy változnak az érzései idővel. Ha nem most akkor egy-két hónap múlva. Sokszor elképzelem, hogy ír, hogy hiányzom neki.

Mit gondoltok van erre bármi esély? Annyira nem szeretné elengedni. Nyilván mostantól inkább egy ilyen baráti viselkedésnek kellene felváltani a régit.

Azon gondolkoztam, hogyha csak itt lennék neki, akkor elkezdene-e kötődni hozzám. Egyáltalán írjak neki egy idő után, vagy várjam meg amíg ő keres?

Tudom, hogy több helyen vérzik a dolog, de mióta találkoztunk, szinte csak ő jár a fejemben.

Én 20 éves vagyok, ő pedig 22.