Együtt vagy külön folytassuk?

Kérlek benneteket, próbáljunk segíteni egymásnak emberi, megértő hangnemben, toleránsan. Köszönöm!

Ő 33 éves férfi, én 44 éves nő vagyok. Nagyon szeretett volna megismerni egy társkereső oldalon, én hiába mondtam neki, hogy a távolság meg a korunk zavar, kért egy esélyt, de mindig hárítottam. Aztán egyszercsak rászántam magam a randira, majd másnap még egyre, és azóta együtt, nagyon megszerettem külsőleg-belsőleg, és úgy hiszem, hogy ez kölcsönös a mai napig is. Mindenki álompárként emlegetett minket egy évig, hatalmas az összhang, nem nagyon veszekedtünk, nincs féltékenység, kiegészítjük egymást, tényleg úgy éreztük, hogy innen már egyenes lesz minden. Mikor megismert azt mondta, neki nem számít a távolság, sőt ideköltözik szívesen hozzám (mindkettőnknek van saját háza, 80 km-re élünk egymástól), sokáig úgy volt, hogy ez így is lesz. Én már többször költöztem, adtam fel munkahelyet, házat valaki miatt, az volt az elvem már, hogy soha többé. Ő ezt el is fogadta. Aztán egy jó fél éve felborult ez a rend, egyre több a vitánk, mert ő kitalálta, hogy mégsem költözne, mégsem adná fel a munkáját, az életét. Valószínűleg az anyukája és nagymamája sugallta neki ezt, gyakran hallgatom én is, hogy a párom a család támasza, s mivel ketten nevelték fel, így a párom is nyíltan vállalja, hogy ennyivel tartozik feléjük. Én megmondom őszintén, nem így terveztem ezt, nagyon szeretjük egymást, de én amiatt nem mennék, mert életemben sokszor kezdtem újra valaki miatt a nulláról, szép kis kertesházam van, biztos munkahelyem, szeretem a várost, ahol élek, ahol a párom, azt viszont nagyon nem tudom elfogadni, bárhogy is szeretném. Nekem nincs gyerekem, lehet, már nem is lesz, valahogy mindig sikerült olyan kapcsolatokat kifogni, hogy nem jött össze, mára már úgy hiszem, ennek így kellett lennie. Két kiskutyám van, akiket nagyon szeretek, a párom is szereti őket, de idegesíti, hogy bent vannak a házban (ölebek). Ez is egy ütközőpont köztünk, hiába simogatja őket, kedveskedik nekik, de nem tudja őket elfogadni, néha "ellenfeleknek" is nevezi őket, ugyanis ő kijelentette, hogy költözzek oda hozzá, de kutyák nélkül, én pedig azt mondtam, hogy nem, akkor inkább egyedül maradok. Így nagyon sok a konfliktus, ő gyűlöli a kutyákat, ezt az állapotot, minden héten megemlíti, hogy itt lenne az idő, hogy én odaköltözzek hozzá, mert szerinte ezt így "illik", hogy a nő megy. Ő még lehet, szeretne gyereket, neki lehetne is, de jelenleg nem tudja, akarja-e igazán majd, szóval ez is nehezíti neki is a dolgokat. Másfél éve ezek ellenére nagyon szeretjük egymást, és bármit próbáltam már felvetni, minden zsákutca. Mit tegyek? Voltatok már ilyen helyzetben?