Milyen hátrányai vannak ha a nő a férfi házába költözik és élettársi kapcsolatba élnek ?

Ahogy írják, ez csak akkor hatrány ha nem száll be a költsegekbe, netán el is tartja a ferfi, aztán lelép egy másik palival.

Vagy ha azonnal at akarja rendezni a házat.

Vagy a nő szemszögéből ha olyan pasi hogy "ez az én házam, itt semmiheznincs közöd" vagy "örulj hogy itt lakhatsz, ne szólj be semmibe". De mondjuk az ilyenekhez ertelmes nő nem költözik oda

Nem vagyok régimódi, de nem pártolom az élettársi kapcsolatot. Magában foglalja a házasság összes hátrányát, a közhiedelemmel ellentétben csaknem ugyanolyan nehéz kilépni belőle. Szétválás esetén odavész az összes beleinvesztált munka és pénz, hacsak nincs a legapróbb részletekig dokumentálva.

N

Ha esetleg gyereke is van a pasinak (előző kapcsolatból), akkor ha pl. meghal a pasi, mehetsz Isten hírével a házából. Ha viszont törvényes felesége vagy, akkor élethosszig tartó haszonélvezeti jogod van az együtt lakott ház/lakás fölött.

Ez nagyon nem mindegy.

Lehet hogy évekig takarítod a házát utána mehetsz utcára.

Dolgozol, mosol , főzöl,takarítasz.

Mert te vagy a nő…..

Szakításkor azt sem mondja majd hogy kösz, kirak az utcára.

Halál esetén is menned kell, mert nincs jogod ott élned tovább .

Nekem volt olyan pasi aki azt akarta költözzek hozzá.

40 felett már természetesen tisztában vagyok azzal hogy mennyi idő és energia az hogy én gondoskodjak egy felnőtt emberről.

Említettem neki a házasságot de azt mondta minek. Így nem költöztem hozzá.

Eleve ha valaki szeret , az nem akarja hogy halála után én ki legyek dobva, hanem mivel szeret , azt akarja hogy biztonságban érezzem magam.

Én nem költöznék senkihez, kivéve ha bentlakásos házvezetőnő lennék.

Mert akkor tudom azt hogy én elvégzem a munkám, időm és energiám is megy rá, de meg vagyok fizetve , meg vagyok becsülve. Egy kapcsolatban ezt nem valószínű hogy megkapom, de a meló ugyanannyi.

Nekünk már megszületett a közös gyerekünk is amikor anyám elkezdte mondogatni nekem hogy házasság kell, mert ha történik valami, én mehetek az utcára mivel az ő háza.

Engem ez nem is érdekelt akkor.

Anyám végül a párommal is beszélt és mondta neki hogy végülis hogy képzelte ezt, gondoljon a jövőre, itt a gyerekünk stb.

Mondta neki anyám hogy egy apától, egy társtól ez elvárható.

Így aztán összeházasodtunk, de a férjem akarta ezt. Én csak belementem.

Most mai ésszel már látom hogy anyámnak igaza volt, biztonságban érzem magam.

Felnőtt gyerekei vannak, soha nem tudnak innen kirakni engem és a lányomat, és úgyis évek óta gondoskodok az apjukról.

Betegeskedik, odafigyelek rá, korházba viszem ha kell, és naponta látogatom. A házát pedig én takarítom, főzni én főzök, sőt jelenleg az én fizetésemből eszünk hárman.

Valóban igazságtalan lenne ha egyszer csak ki lennék penderítve innen úgy , hogy mindent megtettem ami egy feleségtől elvárható.