Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy vezessem a jó irányba?
Figyelt kérdés
Lassan egy éve együtt vagyunk, munkája révén, csak heti 3 nap vagyunk együtt. Nagyon jól indult az elején a kapcsolatunk, szerelem, figyelem, törődés minden egyéb mi nélkül nem létezik normális párkapcsolat. Felvetődött az össze költözés témája is az első pár hónapban. Úgy veszem észre, hogy a párom az utóbbi 3 hónapban visszahúzódóbb lett, s amikor felvetettem az összeköltözés témáját azt mondta jobb neki egyedül, mindig is egyedül volt. (Konkrétan nem egyedül él, hanem az édesanyjával) ám mikor velem van látom, mondja s érezteti is azt, hogy szeret engem és jó velem. Persze minden cikk arról szól az interneten nem szabad erőltetni semmit, meg majd eljön az idő amikor a férfi megérik rá! Tehát akkor még legyek türelemmel? Nem akarok persze én sem elsietni semmit, hiszen van olyan ismerősöm kik csak évek múltán költöztek össze, alapítottak családot stb... közelebb vagyunk mindketten a 40-hez mint a 30-hoz. Nehéz eset a párom ezzel mindig is tisztában voltam, hiszen a kapcsolatunk elején is ismertem. De hogy rázzam gatyába s szakítsam el úgymond az édesanyjától, hogy ne tűnjek erőszakosnak erre adjatok tanácsot kérlek. Annyira maga alatt van, lelkileg a munkája miatt hogy nem veszi észre, hogy eltaszít maga mellől... munkát nem tud változtatni sajnos a körülmények nem engedik, de segíteni szeretnék rajta, s a kapcsolatunkon is. Viszont szeretnék előrébb is jutni ennyi együtt töltött idő után szerintem ez normális. Bármi is van, kitartok mellette, de én sem vagyok acélból, hogy engem és magát is feleméssze a kisfiús gondolkodása... segítsetek s kérlek mellőzzétek a negatív kommenteket, nem cikkekből és holmi internetes írásokban szeretném megtalálni a kérdéseimre a választ, hanem tapasztalatokból.
Na látod 10-es. Ez az. Nem fog sírni utánam. Nem is kívánom. Vsak azért kíváncsi lennék arra, ha nem lennék egy-két hétig vajon hiányoznék vagy sem. Eszem ágában nincs játszmázni. Nekem is vannak problémáim mint szerintem bárki másnak. De azért ne feledkezzünk meg arról ha már párkapcsolatban vagyunk, hogy valaki vár. És ha ez túlzott ragaszkodás akkor csak sajnálni tudom. Én építeni szeretném ezt a kapcsolatot nem elveszíteni. A legnagyobb kérdés az amire senki nem tudja a választ, hogy megéri vagy sem nekem ennyit várnom, türelemmel lennem és majd alakúl még... vagy lépjek ki minél előbb, hogy kevésbé sérűljek.
máj. 9. 21:37
12/28 anonim válasza:
Érezhetően te nem vagy képes várni, csak futod a köröket a fejedben, egymás után írod le ugyan azokat a gondolatokat, hogy te nem akarsz játszmázni, de azért csak kiváncsi lennél, meg pörgeted magadban a saját oldaladat, hogy szerinted hogy kellene lenni. Nem fogsz te itt türelmesen várni szerintem egyáltalán hiába próbálod eljátszani, hogy ezt te tekintetbe veszed, de valójában kész igényeid vannak és azt szeretnéd behajtani azonnal.
Szerintem, felnőtt emberek vagytok számszerűen, 1 éve tart a kapcsolat, döntsd el, hogy képes vagy e szakítani. Ha igen, akkor állítsd tények elé, hogy te mit szeretnél és kérdezd meg egyértelműen, hogy Ő akarja e ezt. Ha nem, akkor szakíts. Ha ezt nem vagy képes megtenni és várni akarsz akkor viszont valahogy le kellene állítanod az agyad és nem ezeket pörgetni magadban újra és újra amiket itt leírsz, de nekem nem tűnik reálisnak a leírtakból, hogy ezt te megtennéd.. Ahogy utoljára írtad, már te is a kilépésen gondolkodsz inkább.
máj. 9. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
13/28 anonim válasza:
Ez egy olyan dolog amiben ha nem egyezik az álláspontotok akkor válóok lesz előbb utóbb
máj. 9. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
14/28 A kérdező kommentje:
Tudom vannak olyan emberek akik élik az életük. De miért nem jobb a család. Konkrétan nem gyerekre gondolok, de ha ő felnőtt épp gondolkodású, ahogy feljebb írták akkor ezen kéne lennie és nem az anyján lógnia. Tisztában vagyok azzal, hogy segítségre szorul, hiszen nem egy trauma érte már és nem párkapcsolatra értem. És ez hat ki jelenleg a mi kapcsolatunkra ezért nem jutunk előrébb.. még is hogy mondjam el neki hogy menjen szakemberhez?
máj. 9. 21:53
15/28 anonim válasza:
Engedd ezt a palit. Neki az anyja szoknyája kell, nem a tiéd. Nincsen felnőve ahhoz az élethez, amit szeretnél.
máj. 9. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
16/28 A kérdező kommentje:
Én amondó vagyok, hogy még megér egy kis türelmet. Természetesen kihasználni sem hagyom az érzéseim.
És ami a legfontosabb, össze szedem a gondolataim és mit szeretnék és leülünk beszélni. Remélem attól nem zárkózik el. Köszönöm szépen mindenkinek!
máj. 9. 22:17
17/28 anonim válasza:
De ezt totál nem nekünk kellene fejtegetned, ezt neki kellene saját magának fejtegetnie, és neki kellene segítséget kérnie ha akar, itt nem te vagy az isten, és ne játsz segítőt. 40 éves lesz, fogadd el, ha ő nem azt akarja amit te. Ha meg azt akarja, akkor ő maga tesz érte. Ne te akard megoldani azt ami neki nem is probléma. Ez neked probléma, egyelőre ennyit látunk.
De sok sikert 1 beszélgetéshez.. annyit megér.
máj. 9. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
18/28 anonim válasza:
20 évesen talán még meglehet valakivel értetni dolgokat, és 20 évesen lehet mondani, hogy te sem akarod elkapkodni az összeköltözést.
De közel a 40-hez már másképp vannak a dolgok. Mégis mire vársz, mire vártom. A pasid ebben a korban már nem fog változni. Soha nem fog az anyjától elköltözni.
De minek is kérdezel, láthatóan nem fogadod el amit mondunk...
máj. 9. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
19/28 anonim válasza:
"Hogy vezessem a jó irányba?"
Sehogy. Nincs szüksége vezetésre, mert pont arra megy, amerre neki jó.
Sajnos nem egyeznek a céljaitok.
máj. 9. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
20/28 anonim válasza:
Elképesztő ahogyan túráztatod magadat mentàlisan. A párod nem akar veled összeköltözni, mert kényelmesebb, jobb az anyja mellett, mint melletted. Ezt ő tudja nagyon jól így lassan 40 évesen. Te meg tudod nagyon jól, hogy ez így nagyon nem kerek, de azért mentegeted őt, mert jajj szegény a munka, jajj szegény leterheled őt blablabla. Baromság. Én 5 hónap után már majdnem a férjemnél laktam - igaz, nem is volt mama hoteles. Biztos nem vártam volna éveket, meg had ne könyörgjek azért, hogy összebútorozzunk. Mi ez már? Szerintem te is tudod a választ. Túráztatás helyett inkább szakíts és keress valami olyat akinek több köze van a férfihoz és nem annyira anyuci pici fia!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: