Hogy vezessem a jó irányba?

Lassan egy éve együtt vagyunk, munkája révén, csak heti 3 nap vagyunk együtt. Nagyon jól indult az elején a kapcsolatunk, szerelem, figyelem, törődés minden egyéb mi nélkül nem létezik normális párkapcsolat. Felvetődött az össze költözés témája is az első pár hónapban. Úgy veszem észre, hogy a párom az utóbbi 3 hónapban visszahúzódóbb lett, s amikor felvetettem az összeköltözés témáját azt mondta jobb neki egyedül, mindig is egyedül volt. (Konkrétan nem egyedül él, hanem az édesanyjával) ám mikor velem van látom, mondja s érezteti is azt, hogy szeret engem és jó velem. Persze minden cikk arról szól az interneten nem szabad erőltetni semmit, meg majd eljön az idő amikor a férfi megérik rá! Tehát akkor még legyek türelemmel? Nem akarok persze én sem elsietni semmit, hiszen van olyan ismerősöm kik csak évek múltán költöztek össze, alapítottak családot stb... közelebb vagyunk mindketten a 40-hez mint a 30-hoz. Nehéz eset a párom ezzel mindig is tisztában voltam, hiszen a kapcsolatunk elején is ismertem. De hogy rázzam gatyába s szakítsam el úgymond az édesanyjától, hogy ne tűnjek erőszakosnak erre adjatok tanácsot kérlek. Annyira maga alatt van, lelkileg a munkája miatt hogy nem veszi észre, hogy eltaszít maga mellől... munkát nem tud változtatni sajnos a körülmények nem engedik, de segíteni szeretnék rajta, s a kapcsolatunkon is. Viszont szeretnék előrébb is jutni ennyi együtt töltött idő után szerintem ez normális. Bármi is van, kitartok mellette, de én sem vagyok acélból, hogy engem és magát is feleméssze a kisfiús gondolkodása... segítsetek s kérlek mellőzzétek a negatív kommenteket, nem cikkekből és holmi internetes írásokban szeretném megtalálni a kérdéseimre a választ, hanem tapasztalatokból.