Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem is tervez velem "komolyabbat"?
A baratommal 3 eve vagyunk egyutt, 2,5 eve egyutt is elunk. En 22 eves vagyok, o 25 eves.
Ma valahogy szoba jott egy film kapcsan a hazassag, es kerdeztem tole, hogy neki eszebe jutott mar valaha, hogy mi majd egyszer osszehazasodunk?
Mire o azt valaszolta, hogy nem. Teljesen ledobbentem.
Nem varom, hogy holnap megkerje a kezem, beszeltunk mar errol, hogy amig egyetemre jarok, nem szeretnek eskuvot, nem is hozom soha szoba, de sokszor eszembe jut, hogy milyen lesz az eletunk, tervezek, szamolgatok, lassan mar elkezdhetnenk lakasra felrerakni. O nem beszel ilyesmirol, de eleg magaba fordulo tipus, viszont oszinte is.
Tudja, hogy en szeretnek ferjhez menni, es mar korabban azt is mondtam, hogy nem maradnek olyan kapcsolatban, ahol nem tudok tervezni, mert minek huzzuk egymas idejet.
Nem tudom, most vegyek vissza, ne tervezzek vele, vagy hogy alljak a kapcsolatunkhoz? Egyaltalan, o vajon hogy all hozza? Egyutt elunk, megsem gondolja komolyan? Eddig ugy ereztem szeret, szinte folyton egyutt vagyunk, ha nincs suli/melo, nem ertem, ha nem akar velem lenni, miert nem keres mast? Megtehetne, rengeteg lany van oda erte. Teljesen osszezavart ezzel a valasszal. Ti mit gondoltok?
válasza:Tervezem, csak ilyenkor inkabb hagyom leulepedni a dolgokaf mindkettonkben.
De azert ez kicsit furcsa gondolkodas, nem? Nem tudom, hogy ilyen korban hogy gondolkodnak a ferfiak, de ettol annyira elbizonytalanodtam...
Nem az a fajta, aki szerint a hazassag "csak egy papir", mert mar errol is beszeltunk.
válasza:Nem koltoztem hozza, a szuleimtol kapott lakasban elunk, o koltozott hozzam. Lehet, hogy fiatal voltam, mikor osszejottunk, de nem en vagyok, aki nem tudja, mit szeretne ettol a kapcsolattol.
Nem igazan ertem, szerinted mit kellett, vagy nem kellett volna varnom?
válasza: válasza: válasza:Szerintem ilyen fiatalon még felesleges ezen gondolkodni.
23 évesen a férjem valószínűleg hülyének nézett volna, ha házasságról kérdezem (mondjuk nem is járt rajta az eszem), végülis 28 évesen házasodtunk. Soha nem kellett nyaggatnom, egyszerűen egy idő után megérett rá és rájött, hogy lassan gyerekeket szeretne, stb.
Még mindketten nagyon fiatalok vagytok, felesleges ezen aggódni. Valószínű, hogy nem egymással fogjátok leélni az életeteket (ez az esetek 90%-ban így van, ha ilyen fiatalon mentek bele a kapcsolatba), de ha mégis, akkor sem késtetek le semmiről.
Nem azért nem gondolt még rá, mert nem tervez veled, hanem mert fiatal még hozzá, nem ezen jár az agya.
válasza:Ülj le, és beszéld meg vele mi az oka annak, hogy ennyi idő után eszébe sem jutottak ezek a dolgok.
Mert ennek oka van. Vagy valójában nem akar ennyire elköteleződni és csak lapít, vagy téged nem akar elvenni, és szintén nem szól semmit, mert alapvetően kényelmes a kapcsolat. Együtt éltek, van rendszeres szex is, minek kérne meg, venne el? Hogy aztán macerás legyen a válás ha netán talál mást? Addig nem lehet érdemi dolgot mondani erről, amíg nem beszélitek meg és nem ad konkrét választ arra miért nem jutott eszébe soha, hogy majd egyszer összeházasodjatok.
Összeköltözés előtt kellett volna legalább, végigbeszélni ezeket a dolgokat, hogy ki mit vár a kapcsolattól, és kb mikor. Ha ennek nem látod később sem jeleit, hogy teljesítené a megbeszélteket, akkor megbeszélni újra mi a helyzet, mi változott és ilyesmik.
Szerintem annak aki igazán szereti a párját, ennyi idő után már az a minimum (ha másra nem adottak a lehetőségek), hogy elgondolkodott ezen a dolgon, tervezgetett stb.
Eljegyzés után is simán van még 1-2 évetek is akár, annyi simán belefér esküvő előtt. És egy esküvő sem kerül sokba, ha nem csináltok puccparádét. Szóval ezek nem lehetnek kifogások amennyiben 2 ember szereti egymást, és össze akarják kötni az életüket.
A kérdés itt inkább az, hogy a két fél közül ki az aki akarja? Te akarod, az nyilvánvaló, de hogy ő akarja e, az kétséges.
Sziasztok!:)
Köszönök szépen minden választ, mindegyik nagyon hasznos volt.
Nem akartam hétközben felhozni neki a dolgot, mert mindig fáradt, stb, amúgy sem túl beszédes, de ilyenkor könnyű az "ehhez most nincs erőm" c. kifogás.
Hétvégén viszont beszéltünk róla, de sajnos nem nagyon tudom megérteni a hozzáállását.
Mert hogy ő azt mondja, hogy nem velem nem tervez előre, hanem alapból, nem tudhatjuk, hogy mi lesz később. Hiába tervezi meg, ha úgysem úgy alakul.
A "hogy látja magát x. év múlva" kérdésemre pedig az a válasz volt, hogy lehet meg se éri, mert holnap elüti az autó.
Szerintem nagyon negatív a hozzáállása, mondtam, hogy ettől úgy érzem, hogy nem elég stabil a kapcsolatunk, és félek előre tervezni. Láttam, hogy bántja a dolog, másnap is sokkal figyelmesebb volt, szóval ha úgy vagyok, hogy a szavak helyett inkább a tettek fontosak, akkor azt mondom, tudom, hogy szeret.
Ahogy végiggondoltam, azt hiszem, arról lehet szó, hogy elég nehéz élete volt korábban, mind a család, mind a nők terén, és nem igazán mer bízni abban, hogy minden rendben lesz.
Valójában bennem is mindig ott van egy gát, amikor a jövőre gondolok, hogy kell, hogy legyen B tervem, mert megjártam már ezzel, hogy túl biztos voltam a dolgomban.
Szóval most úgy vagyok vele, hogy minek feszegessem a témát, ha úgyis messze van még a dolog. Szervezem tovább az életünket, aztán meglátjuk mi lesz. Talán 2-3 év múlva már ő is máshogy gondolja, vagy elhiszi, hogy bízhat bennem, nem fogom megbántani, vagy csalódást okozni (ahogy eddig sem tettem).
Nálunk egyébként minden sokkal lassabban ment, kb másfél év volt, mire megnyílt nekem, megmutatta az érzelmesebb oldalát. Azért megérte várni, remélem, hogy erre is:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!