Esély sincs összeköltözésre mert egyikünk sem akar a másikunk szüleihez költözni albérletbe pedig nem akar. Szakítanom kellene?

Ha egyikőtök sem enged (jobb esetben mindkettőtöknek kéne), akkor nem látok sok esélyt közös jövőre. Akkor pedig otthagynám. Már nem vagy olyan fiatal, hogy sokáig várhass. (Nem vagy persze elkésve, de nem olyan rövid idő, míg az ember párt talál, szerelmes lesz és gyereke születik.)

Alapból nem tudom,mit vársz egy olyan 33 éves "férfitól",bár inkább fiúnak nevezném,aki még mindig az anyjával él és el sem akar költözni.30 évesen tényleg ne pazarold ilyesmire az időd :)

Egy kapcsolat egyik alapja a kozos cel. Ha nincsenek kozos celok akkor mi van helyette?

Először tisztázzátok, hogy lenne-e elég pénzetek, hogy az albérlet mellett félre is tudjatok tenni? Mert ha semmi nem marad a hónap végén, pont ki tudjátok fizetni az albérletet, akkor én a helyetekben inkább gyűjtenék egy lakásra. Ugyanis, ha annyi pénzből albérletbe költöztök, akkor bekerültök egy ördögi körbe és gondolom ti sem másnak akartok fizetni életetek végéig. Gondoljátok át.

"Esély sincs közös életre" - szerintem se.

Hát... sztem ha nincs annyi fizetésetek, hogy tudjatok félre tenni, akkor hülyeség az albérlet.

Meg tudnátok oldani az albérletet, vagy félre is tudnátok tenni? Mert nagyon nem mindegy. Gondolom ti sem albérletben akarjátok leélni az egész életeteket, ahhoz viszont az kell, hogy spórolni tudjatok. Ha a fizetésetekből minden hónap végén nullára, vagy pár ezer ft-ra jöttök ki, akkor nincs értelme albérletbe menni, úgy, hogy van más lehetőség is. A másik lehetőségen azt értem, hogy 1-2 évet a szülőknél laktok, kő keményen félretesztek minden pénzt, és utána abból már saját lakást tudnátok venni. Én ezt csinálnám.