Ti mit gondoltok arról, hogy külön szobát szeretnék majd a feleségemnek (barátnőmnek), s magamnak?

Mindenkinek megvan a saját véleménye, de én el sem tudnám képzelni, hogy külön szobánk legyen a férjemmel, még akkor sem, ha lenne egy nagy közös háló. Nekünk is eléggé különböző a ritmusunk, ő szeret sokáig fent lenni, én korábban fekszem. Én szeretek úgy elaludni, hogy valami halk zene, hangoskönyv megy, őt ez zavarja, de ő meg szeret este megnézni egy videót, míg engem meg a fény zavar. Csodásan meg tudtuk ezt oldani egy fülhallgatóval és az esti szemtakaróval. Egy csomó dolgot tudnék még felsorolni, hogy miben nem egyeztek a szokásaink, de már a házasság legelején összecsiszolódtunk és megoldottuk ezeket. Nagyon szeretünk este összebújni, reggel együtt kelni, számunkra ez fontos.

Másfélszobás kis panelben lakunk, de eddig még nem volt panasz arra sem, hogy ha valamelyikünk egyedül akart volna filmet nézni, saját kis hobbiját űzni, akkor ne adtuk volna meg a teret a másiknak, pedig valóban nem egy nagy lakás. És a nappali kanapéja jó arra is, ha nagyon nem tudunk este aludni, vagy egyikünk beteg, akkor oda kikuckózik.

De mint említettem ez az én véleményem, és az én tapasztalatom, ha te úgy érzed, hogy neked szükséged van egy külön szobára, akkor már csak a párodtól függ, hogy megvalósíthatod-e.

Egyetértek a 21-es válaszolóval. Szerintem nincs két olyan ember, akik annyira egyformák lennének, hogy az alvási szokásaikban is egyeznek. Pont azért szép egy párkapcsolat, mert mindent megtudnak oldani.

Nekünk pl. kezdetben egy 140 cm-s ágyunk volt. Kikötés volt, hogy amint saját lakásba költözünk, minimum 180-asra cseréljük, hogy mindketten pihentetően tudjunk aludni egymás mellett.

A párom horkolt. Meglepő, de egy párnacsere 80%-ban megoldotta a problémát.

Számomra nyugodtságot ad az életben, hogy van egy biztos pont, ahova mindketten visszatérünk minden áldott nap és ez az ágy, akármilyen hülyén is hangzik. Sokkal nagyobb jelentősége van a testiségnél.

Mi is szeretünk néha egyedül lenni. A párom az ő kedvtelésével foglalkozik, én az enyémmel a másik szobában, mindketten máshol dolgozunk, járjuk az utunkat egész nap, még is ott van este az az ágy, ahova együtt fekszünk le aludni.

Sokáig halk tv mellett tudtam csak elaludni. Mára teljesen levetkőztem ezt a szokásomat, mert a párom így nem tud.

A párom később fekszik, addig elvan másik szobában, majd beoson mellém.

Az egyetlen amiért külön alszik néha, az betegség. A múltkor pl. szenvedtem, forgolódtam, köhögtem, fújtam az orrom. Inkább kimentem a kanapéra aludni, hogy őt ne zavarjam. Táppénzen voltam, a párom reggel ment dolgozni. Következő este én aludtam a hálóban, a párom a kanapén, hogy ő meg a reggeli keléssel ne zavarjon.

Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell.

Persze ha a párod is így érzi majd jól magát, akkor semmi probléma nincs az elképzeléssel. A lényeg, hogy nektek jó legyen!