Hogyan készültetek az együttélésre, milyen voltak a körülményeitek, hova költöztetek?

Soha nem laktam együtt egyik párommal sem. Akivel ez érdemben felmerült, az azt szerette volna, hogy én dolgozzak 2× annyit, mint addig, hogy neki ne kelljen a szüleinél laknia. Hát, nem így történt...

A másik, akivel még lehetőség lett volna erre, simán nem tartotta be a megállapodásunkat, így a kapcsolat véget ért, mielőtt sor kerülhetett volna az összeköltözésre.

Én albérletből költöztem férjem lakásába. 30 nm garzon volt, rendesen próbára tette a kapcsolatot.

Utána közösen vettünk egy házat. Már mindketten dolgoztunk, nem kellett segítség, egyikünk se keresett rosszul.

Már dolgoztunk mindketten.

Ő 1000km-re tőlem, a családdal szar volt a kapcsolat, ő jelentette számomra az életet :)

4 hónapja jártunk - 3 hetenként találkoztunk 4-5 napra -, mikor eldöntöttük, hogy kiköltözöm hozzá.

Albérletben lakunk Zürich mellett egy kisvrosban, nagyon könnyen ment, bár a szüleim "kissé" megnehezítették a dolgot, míg készülődtem. Sokat ordibáltak vagy épp sértődötten hallgattak.

Másfél éve költöztem ki lassan, azóta a szülőkkel is fogjuk rá-rendeződött a kapcsolat - távolról nem öljük egymást :D -, a kedvesemmel élni pedig nagyszerű még mindig.

29n

Előre leírom, nem igazán szokványos a mi együttélésünk.

Nem volt semmi pénzünk, sem megtakarításunk. Akkor estünk ki az iskolapadból, kerültünk be a munka világába. 25-22 évesek voltunk, mindketten épp végeztünk a suliban, már csak arra vártunk hogy szakvizsgázzunk és munkát találjunk.

A férjem BP-n az édesanyjával és a testvérével élt egy lakásban, én vidéken (vonattal fél órára a fővárostól) egy családi házban a családommal , anyuval és a tesómmal. Ez egy nagy 2 generációs családi ház. Annyit készültünk az összeköltözésre azon kívül, hogy alig vártuk, hogy előkészítettem a terepet kettőnknek.

Átcuccoltam a ház kapu felöli részéből a kert felőli hátsó lakrészbe, utána pedig belül le lett falazva az átjáró. Tehát egy teljesen elszeparált lakrészben élünk. Amíg én berendezkedtem, addig a szerelmem pár fordulóval áthozta a ruháit és pár könyvet hozzám otthonról. 2 nap volt az egész. Mire eljött az 1. évfordulónk, már ténylegesen együtt éltünk.

Mindenki él a saját oldalán, belül elválasztott lakrészek, külön bejárat van itt is-ott is, senki nem zavarja a másikat. Rezsit felesben fizetjük, a többi kiadást mindenki magának állja a saját részén. Soha nem volt semmi probléma.

Kb olyan, mint amikor egy panelban vagy társasházban több lakás van, és azokban élnek az emberek, de egy épületen belül. Csak itt 2 család van akik közeli szomszédok, nem több. Ennyi. Gyakran előfordul hogy hetekig össze sem futunk velük.

6 hónap együttélés után össze is házasodtunk a férjemmel. Minden költséget mi ketten álltunk. Ennek lassan 6,5 éve, és minden a legnagyobb rendben. Mindannyiunknak megéri a dolog. Hátránya nincs, képesek vagyunk kultúrált módon együtt élni, nem mászunk a másik magánéletébe, nincs se konfliktus se vita, se veszekedés, semmi ilyen. Amit albérletre kidobnánk az ablakon, azt félre tudjuk tenni így. Amióta itt vagyunk azóta gyarapszik a megtakarításunk, egy egész fizetésnyi összeggel havonta. Az én családomnak is megéri, hogy csak fele rezsit kell fizetniük. Anno ők ajánlották, hogy lakjunk itt mert kihasználatlan lenne kettő embernek a ház.

Nyugodtan élünk, van 2 kutya is, egyik itt nálunk a másik odaát:)

Igaz, olyan helyre, amit nem lehet így teljesen elválasztani, lenne közösen hasznát belső tér, semmi pénzért nem költöztem volna össze senkivel. Kell a magánszféra, és itt, így megvan!

Manapság nem divat így élni, de nekünk nem cél mindenáron megszabadulni a családtól, nincs rá semmi okunk, és anyagilag is jobban járunk. Eltartjuk magunkat, vezetjük a háztartást, dolgozunk, szórakozunk ugyanúgy mint más párok. Soha nem volt veszekedés.

Egyikünk sem élt együtt korábban, másik párral.

6 év után költöztünk össze. Mindketten dolgoztunk már és egyetemre járunk levelezőn, fizetősre. Albérletbe költöztünk többed magunkkal, szobát bérlünk. Így voltunk majdnem 3 évig, pont holnap költözünk egy kis garzon lakásba.

Soha semmilyen veszekedésünk nem volt. Nincs olyan amit ne lehetne kulturáltan megbeszélni. Pontosan tudtam milyen lesz összeköltözve. ×gy gondolom ha ismeri valaki a párját akkor nem érhetik meglepetések. Tudtam hogy kupis lesz etc..

Idén augusztusban házasodunk.

Szülői segítséget nem voltam hajlandó elfogadni. Ha ennyire nagy lány vagyok, hogy elakarok költözni akkor menjen magamtól.

Az albi a belvárosban van, a kis garzon már külkerület.

Amikor elköltöztem akkor fasírtban voltam a szüleimmel. Azóta sokat változtak ők is meg én is. Jóban vagyunk, kb mint amikor kislány voltam. :)

24N

Mi mindketten vidékről költöztünk Budapestre, már itt ismerkedtünk meg, így a szülők nem sok szerepet játszottak a történetben. Készülni nem készültünk rá. Fél év után az én lakótársam elköltözött, gondoltuk logikus lépés lenne, ha a párom költözne a helyére és megpróbálnánk milyen is együtt az élet. Mivel bevált egy év után saját lakást vettünk.

A mi kapcsolatunkba ez hirtelen és mondhatni váratlanul jött, először nem is tartottam túl jó ötletnek, mivel sok vitánk volt korábban. Végül ráébredtem, hogy a viták nagyrészét az esti fáradtság és a találkozások hiánya okozta. Teljesen máshogy kezeljük ezt már úgy, hogy közös otthonba jövünk haza, mint amikor még külön laktunk és nyűg volt ingázni a város egyik feléből a másikba esténként, hogy láthassuk egymást néhány órára. Szóval összességében a mi kapcsolatunkat gyakorlatilag az összeköltözés mentette meg. :)