Hasznos szerinted a sok segítség a szülők részéről vagy inkább ártalmas hosszú távon?

Ártalmasnak gondolom, a rám való főzőcskézést pl. kamaszkorom óta gyűlölöm, ne más döntse el, hogy mit és mennyit kell ennem.

A lakhatás mondjuk nem mindegy. Ha a szülők üres lakásába beköltözhet örökre a pár, azt nem tartom jó ötletnek, örökre adósok maradnak. Ha a szülők felajánlják a spórolás idejére, hogy valahol náluk meghúzhatja magát a pár 2-3 évig max, az szerintem nagy segítség, és tök jó dolog.

Lényeg, hogy ne legyen hosszútávú semmiképp.

Ha a magad lábán nem tudsz mit kezdeni az életeddel, azért nem hiszem, hogy csak a szülőket kéne hibáztatni.

Ha a segítség indokolt, akkor semmiképp nem ártalmas. Pl. ha azért fizetik az albérletet, mert átmenetileg egyetemezel, amibe nem fér bele a párhuzamos munkavégzés, akkor érthető lehet.

Viszont ha nem dolgozol, nincs is egyetem, nem csinálsz semmit, ez esetben érthetetlen, hogy miért a szülők tartanak el, miközben kényelmesen heverészel és nincsenek is terveid. Ez esetben már lehet állítani, hogy nagy hibát követnek el a szülők és túlságosan elkényeztettek.

Még mindig cink az, hogy a családi cégben dolgozol és nem kapsz fizetést.

Bárhogy próbálod szépíteni, ez gáz.

#4

Akkor nem csak nekem jutott ez eszembe, mikor elolvastam a kérdést. :D

A személyiségüktől is függ. A párom szülei messze laknak és viszonylag ritkán jönnek, de ezen időszak alatt elég sok szabályt be kell tartania, ami nem könnyű. Az én szüleim kicsit szabadabbak, velük szerintem könnyebben tudna a párom is együtt élni akár hosszú távon.

Hogy egyedül, vagy inkább így, azt meg mérlegelje mindenki, nyilván jó, hogy munka után még nem kell megvenni meg megfőzni a kaját, de a szabadság sem akkora, és fordítva, szóval ki miről hajlandó/tud lemondani miért cserébe.

Tud artalmas is lenni.

Szuleim mindig is a anyukam anyukajanal laktak. Ugy nottunk fel hogy a mama hazaban voltunk. A mama nem mondta nekik soha hogy itt egy hatarido, nem kell fizetni alberletet de epitsetek. Igy soha nem is epitettek de nem is tettek felre penzt.

En mar elkoltoztem, ok meg mindig ott laktak es mar papiron a szuleime a haz de ha meg kiskoromban epitettek volna akkor mara mar ki lenne fizetve a hitel, lenne sajat haz, plusz a mama haza is mert anyam testvere hazreszet a bank elvette es arveresen a szuleim vettek meg.

Mi a felesegemmel kb fel evig laktunk anyoseknal, addig ameddig munkat talaltunk, gyujtottunk penzt es autot is tudtunk venni(hitelre).

Most teljes erovel gyujtjuk a penzt hogy hazat tudjunk venni de az alberletet is kell fizetni, ami nagyon hatraltat. Ha anyosek engednek hogy naluk legyunk 1 evig, hogy ne koltsuk el a fizetesunk kb 30%at alberletre, akkor utana mar lenne eleg oneronk amire adna a bank hitelt.

Szuleim messze laknak, nalunk nem tudnank lenni de ok szo nelkul megengednek nekunk.

Jó dolog hogy segíteni szeretnének, de ne legyenek tolakodóak. S nem is kell kiszolgálásba átcsapni ezekkel a dolgokkal.

Szerintem hagyni kell a gyerekeket felnőni minden téren. Én speciel inkább főzök magamra. Nem örültem amikor anyós főzött mindig, nem úgy ahogy nekem tetszett. Ha Anya főzött volna mindig, azt sem igényeltem volna. Fizetem én az albérletet is, igyekeztünk olcsót keresni és szerencsénk volt, tálaltunk. Most lakást veszünk. Jó hogy lesz egy saját ami a az én nevemen is lesz. Enyém, nem szülőké. Azt csinálok benne amit akarok. Így a jó. S a sajátomra akarok költeni, nem máséra amit lehet ott kell egyszer hagynom mert történik valami...

Jobb külön mindenkinek.