Helyre lehet hozni valahogy az eljegyzést?

Sziasztok! Elég hosszú lesz, de köszönöm annak, aki megtisztel a türelmével és elolvassa/segít!

A helyzet, hogy párommal már lassan 3/4 éve megy a huza-vona az eljegyzés miatt! Mindig is szerettem volna nagy esküvôt/eljegyzést, de ezekrôl muszáj volt lemondanom anyagi/családi okok miatt. Minden kapcsolatomban nagyon akartam, hogy eljegyezzenek és ennek hangot is adtam. A jelenlegi párommal is tudattam, de csak finoman, ugyan is leszûrtem az eddigi negatív tapasztalatokból a tanulságot, hogy jobb nem erôltetni. Nagyon szeretnék kisbabát, és ô is egyre többet emlegette a témát. Én elvbôl úgy gondolkozok, hogy elôbb vegyen el valaki, aztán gyerek. Ezt ô is tudja. Mivel már nagyon téma volt a gyerek, kérdeztem tôle, hogy ô mikorra szeretné. Közölte, hogy nyári gyereket akar. Én pedig kérdeztem hogy melyik nyáron szeretné, hogy szülessen? Ezt február környékén kérdeztem, miután összeköltöztünk. Azt mondta a jövô évi nyáron jó volna, mert ô is hamar akarja! Így közösen kiszámoltuk, hogy ahhoz ôsszel kéne indítani a gyártást, amihez még idén nyáron legkésôbb meg kellene ejteni az esküvôt. Meg is beszéltük minden rendben is volt, szülôknek is szóltunk a tervekrôl bár nèha úgy èrzem az èn nógatásomra hozta fel a témát, de alap hangon nagyon muja természete van. Beszéltünk róla nyíltan, hogy 1-2 hónapon belül akkor sort kellene keríteni az eljegyzésre lévén, hogy hamar tudjunk neki kezdeni a szervezésnek, hisz csak pár hónapunk van! De nem történt semmi! Sem márciusban, sem áprilisban, amikor a szülinapom van, sem utána! Egyre frusztráltabb lettem, ugyanis a csaladja is mondta, hogy legalább 3-4 hónappal elôre szólni kell a kormányhivatalban, hogy legyen idôpont! De csak nem kért meg! Arra hivatkozott, hogy nincs rá pénz és ô szeretné megadni a módját! De mondtam neki, hogy nekem nem számít egy kulcstartó karikával is eljegyezhet csak legyen meg! De ô így nem akarta. Húzódott az egész én folyamatosan vártam és mindig csalódtam. Anyukám is azt mondta nyáron biztos megkér a szülinapja körül… aztán eljött párom szülinapja, de nem történt semmi! Egyre nyomasztott mondtam neki, hogy hogy legyen így esküvô, mert nem tudjuk már lassan idén leszervezni sehogy! Ez által pedig a baba is csúszik! Nagyon sokat veszekedtünk miatta! Régen nem volt semmi konfliktus, ezek után pedig egyre durvábbak! Folyamatosan csak ígérgetett, halogatta, azt mondta elôször hogy akkor áprilisban, majd a szülinapjáig, majd nyár végéig tolta ki az eljegyzési idôpontot, amivel már nyilván bukott a terv… Én minden alkalommal, amikor eljött az általa kitûzött határidô vége, kiborultam és beszélni akartam vele, hogy miért történik ez? De ô mindig a körülményeket okolta, hogy nem úgy alakult, meg hogy nincs rá pénz, hiába mondtam, hogy ez nem számít! Nyár közben is már nagyon összevesztünk lévén, hogy tudatosult idén már nyáron eskuvôt sehogy sem tudunk szervezni így, ha minden úgy marad legalább egy évet kell csúsztatnunk, hogy nyári babánk legyen! Ez nagyon kiborított, úgy éreztem illene valamivel jóvá tennie a folytonos csalódás okozást, és hitegetést, halogatást, hisz mondtam hogy nôként ezt megélni pokol! És kértem tôle, hogyha már így el lett rontva, akkor legalább olyan gyûrût szeretnék, amilyet mindig is vágytam. Beleegyezett és természetesen megint kaptam tôle egy ígért határidôt ameddig ô ezt teljesíteji kívánta. Na igen csak sajnos megint elértünk az idôpontig eljegyzés sehol sôt egy petákot nem gyûjtött hónapok alatt sem a gyûrûre! Folyamatos veszekedések voltak emiatt hónapokig! A októbert is ígérte mert akkor van az évfordulónk, de mondtam, hogy ne tudjam a pontos dátumot! Ezek után legyen legalább meglepetés. Úgy gondoltam így is rohadt sokat nyeltem, szerettem volna ha kicsit rendbehozza a dolgot! De magától nem nagyon tûnt úgy hogy bármit is el tudott volna vagy akarna intézni! Apropo lenyelni! Amikor az anyukájának említettük az esküvô gondolatát, a vendégek listájának nagy szûkítését szerettem volna vele megbeszélni mivel nekem nagyon kicsi a családom, nekik viszont hatalmas, és rosszul érintene ez a kontraszt az esküvôm napján. De a kedves anyukája közölte velem, hogy nyeljem le! … pedig elvileg kedvel és szeret! De eléggé megrôkönyödtem, amikor a párom anyja ezt közölte, hogy majd nyeljem le a kellemetlenséget AZ ESKÜVÔM NAPJÁN! Úgyhogy akkor az anyukája is nagyon elásta magát a szememben! Telt múlt az idô már rég ôsz volt, amikor ugye már összeházasodva, a gyerek gyártáson kellene lenni, e helyett még eljegyzés se történt! Kitûztem magamban egy határidôt mert nem szerettem volna decemberi eljegyzést, hogy addig van ideje. Ezt aztán ô is megtudta mivel már okt. vége-novemberben már benne voltunk! Gyûrûre persze még most sem rakott félre egy fél forintot se, és engem vádolt, amiért drága gyûrût akarok. Hiába mondtam neki, hogy nézzük csak meg, nem akartam, kárpótlásképp lenne ez már a minimum, ès hogy oké, hogy nem olcsó, de ha semmit nem gyûjt úgy sose lesz meg! De semmi! Az én hatásomra nagy nehezen elment a nagyapjához kölcsön kérni a gyûrûre a pénzt! Kapott is, csak pár tizen ezerrel kevesebbet kért mint a gyûrû ára… így várnunk kellett a novemberi fizetéséig..

Így is lett majd nagyon összevesztünk, mert aznap sem rendelte meg, és a veszekedés közben még azt is elmondta, hogy mit tervelt ki, hogyan akar megkérni, úgyhogy így el lett rontva az egész még jobban, pedig eddig is katasztrófa volt! Majdnem szakítottunk, majd nagy nehezen kibékültünk, és EGYÜTT rendeltük meg a gyûrût, de el is cseszte mert nem adott meg email címet a rendelési adatoknál! Telefonálgatni kellett egy hétig, hogy legyen egyáltalán számlánk a rendelésrôl, vagy bármilyen visszaigazolás! Nagy nehezen megjött a gyûrû meg az “eszköz” is ahhoz, ahogy kitalálta, hogy megkérjen! Elérkezett az alkalom ott voltunk a szituban… de mielôtt odáig jutottunk volna, kicsúszott a száján egy számomra nagyon sértô dolog… és összevesztünk! Így az elhegyzés megint ugrott! Ráadásul még ahogy kitalálta sem szeretnêm ezek után, hogy úgy kérjen meg, mert mivel már amúgy sem lett volna meglepetés, így meg pláne rossz, hogy negatív érzések is kapcsolódnak hozzá! De már az egész nagyon rossz! Valóban én is olyan vagyok, hogy szeretek tudni a dolgokról, és nem szeretem a meglepetéseket, de ha valaki ismer, az tud nagyon jó meglepetést okozni! Szerintem ez csak odafigyelés kérdése! De ô szülinapomon is elmondta, hogy a kedvenc ízû tortámat meg fogja szerezni, erre kaptam egy sima csokisat, és közölte ez volt a legolcsóbb… és bármilyen alkalom lett volna arra, hogy kicsit is elkápráztasson, lenyûgözzön vagy valami, mindig így jártam! De elmondása szerint nagyon szeret, meg érzem is, csak ezek után már bôdületes lúzernek tartom! Mit kellene tegyek?

Köszönöm, ha végigolvastad!

Hálás vagyok minden segítségért!