Mi jut eszedbe arról, amikor megkérték a kezed?

"csalódás"

előttem írták már, itt is hasonló helyzet volt

illúzióromboló

Kifejtem :)

Tehát én elég romantikus típus voltam mindig, és mindig úgy képzeltem, hogy a párom majd valami közös helyünkön kéri meg a kezem, letérdelve, szép szavakkal, este, pl. Várban vagy ilyesmi. Oda elég sokat jártunk akkoriban.

Szóval már éreztem hogy lassan eljön az ideje, és szülinapom közeledtekor áthívták a családomat is a párom szülei, nem csak engem. Gondoltam, hogy eljegyzés lesz, és kicsit furcsálltam, de azért izgatottan vártam.

Na szóval ott ettünk, ittunk, párom kiment, és amíg kint volt, az apja megkérdezte az én apámat, hogy odaadná a lánya kezét........apám elég modern típus, köpni-nyelni nem tudott, azt kérdezte hogy oldja a kínos feszültséget: "Magadnak?" Erre belépett a párom, csokorral, elémállt és azt kérdezte: Na, mi a válasz? Én meg azt mondtam csalódottan, hogy "Nem is kérdeztél semmit."

Bántott, hogy nem ő kért meg, és hogy az apja (egyébként is elég régimódi típus, az a tipikus despota, aki irányítani próbálja a családot) rávette hogy így legyen a lánykérés.

Pedig nem volt olyan rég, pár évvel ezelőtt, és nem is falun élünk, ahol még néhány családnál tradíció ez a fajta lánykérés.

Szóval illúzióromboló volt, nem volt romantikus, nem is voltunk a kérdés elhangzásakor egy szobában, nem is ő kért meg. Apuék sem értették, miért így kellett ezt, de azért mindenki udvarias volt és alapjáraton nem volt rossz hangulat, csak másnap úgy keltem fel, hogy na, egyszer van egy életben lánykérés, erre vártam tinikorom óta és tessék..... :)