Lányok, akiket már eljegyeztek: a lánykéréskor meglepődtetek, vagy előtte már sejtettétek, esetleg tudtátok?

Nagy meglepetés volt.

Sose beszéltünk házasságról, a párom mindig inkább annak a típusnak tűnt, aki nem akar semmi komolyat. Egyszer ezen össze is vesztünk, szakítottunk. Hetekig nem beszéltünk.

Egyszer csak felhívott, hogy beszélni szeretne velem. Találkoztunk, kibékültünk. Másnap megkérte a kezem. Bő egy évvel később volt az esküvőnk.

Én meglepődtem. Korábban célozgatott rá, hogy Karácsonyra vannak tervei, de mondtam, hogy én semmiképp sem szeretnék ilyesmit Karácsonykor és egyébként is túl korai lenne az egész, hisz még 1 év sem telt el.

Februárban, amikor már vége volt a vizsgáimnak és nála pihentem, akkor kért meg az első randink évfordulóján, de nagyon ki volt találva minden részlet és nagyon csodálkoztam és nem is tudtam teljesen, hogy mi van :D

Elmentünk egy tortáért, mert úgy volt, hogy azért készülődünk, mert a nagyinak szülinapja van. De mikor odaértünk, felvetette, hogy menjünk könyves boltba, mert azt szeretem és végül ott kért meg, de mire hazaértünk, ott volt náluk az összes barátom, testvéreim külföldről, rokonok, stb és eljegyzési meglepetés parti is volt egyben.

Szóval nagyon meglepődtem, hogy mindent megszervezett és hogy mindenki tudta rajtam kívül :D és hogy nem árulta el magát, mert amúgy nagyon nem tud füllenteni.

Sejthettem volna, mert hát az előzmények...de egyszerűen még annyira a kapcsolat elején történt, hogy konkrétan lánykérésre nem számítottam. Persze tudtam, hogy házasságpárti, ahogy én is mert beszélgettünk kötetlenül a dologról. Ha nem így álltunk volna hozzá, együtt sem maradtunk volna. Neki nem kellett volna házasságellenes csaj, és nekem sem olyan pasi. Amúgy legelőször ő kérdezett rá:)

Arról van szó, hogy kitalálta, hogy vegyünk együtt, egymásnak ajándékba gyűrűt. El is mentünk, tudtunk próbálni. Nekem azt vette meg ami nekem tetszett, én meg azt ami neki tetszett, viszont vásárlás után nem akarta odaadni, azt mondta majd később.

Aztán átmentünk hozzá, összepakolni pár cuccot, mert strandolós program volt megbeszélve, és akkor ott elém térdelt, elmondta hogy én vagyok élete szerelme, a lelki társa, velem akarja leélni az életét, és megkérdezte hozzámegyek-e feleségül. Hiába történt hamar, annyira éreztem hogy ő az igazi és annyira szerettem már akkor is, hogy igent mondtam. Azóta egyébként eltelt több mint 7 év. Most is úgy érezzük, életünk legjobb döntése volt, és az esküvőnk is nagyon hangulatosra sikerült anno (több éve volt). Persze az esküvőt nem siettük el, csak a lánykérés sikerült rövid idő után.

Tulajdonképpen azért csinálta így, mert félt, hogy nem lesz jó a gyűrű mérete. Ennyi. Én nem bántam, így is meglepetés volt.