Mennyi idő után éreztétek, hogy csak hiteget és esze ágában sincs veled tervezni? Mi volt az a dolog, ami megadta a végső lökést?

4 év. Rákérdeztem, hogy nem érzi problémának, hogy nincs közös jövőképünk? Nem érezte.

Gondoltam akkor innentől már ne is legyen...

Mikor már 5. hónapja kértem, hogy üljünk le, mert gondok vannak, látom. De szeretem, beszéljük meg.

Mondja, mi baj, min változtassunk, ő hárított, mondván "semmi probléma".

Akkor már a szakításon voltam, az albérleteket böngésztem, majd mikor rájöttem, hogy féléve a "barátnőmmel" csetelget (a csaj szólta el magát), akkor másnap reggel összepakoltam és eljöttem tőle.

Nos, 3 éve ennek.

A csaj házas, én külföldre kültöztem a párommal, az exemnek senkije sincs.

9 hónapja voltunk együtt, mikor màr sokadszor arról àradozott, hogy majd 10 -15 év múlva összehàzasodunk, ha lesznek gyerekeink, ő dolgozni fog, én meg htb anyuka leszek.

Ilyenkor minden alkalommal mondtam neki, mikor erről beszélt, hogy

1. nem szülök hàzassàgon kívül,

2. abban sem vagyok biztos hogy akarok valaha gyereket,

3. soha nem jàrogatnék senkivel 10 évet- de még a felét sem vàrnék arra, hogy méltóztasson elköteleződni mellettem hivatalosan.

4. Soha nem lennék htb , szeretek dolgozni, anyagilag hozzàadni a kiadàsokhoz.

Engem soha nem kérdezett meg mit szeretnék és mikor. Csak ő eldöntötte, ès szerinte ezen nincs mit megbeszélni. Sokat gondolkodtam, végül ràjöttem, hogy nem hozzàm való. Szakítàsi szàndékkal mentem a legutolsó talàlkànkra, de végül addig nem jutottam el, összevesztünk ès eltűnt egy éjszakàra, akkor egyéjszakàs kalandja lett megcsalt, és végül ezért szakítottam, bàr ha ez nincs, akkor is véget vetettem volna a dolognak. Sok baj volt vele a, hàzassàg gyerek témàtól függetlenül is. Az is befolyàsolt a döntésemben. De az is, hogy nem akartam 30-35 évesen hàzasodni, ahogy azt sem, hogy az esküvőm és a hàzassàgom gyerekszüléshez legyen kötve.

Ez 12 éve volt. Annyit tudok csak exemről, hogy sok éve nincs senkije.

Én 8 éve a , férjemmel vagyok együtt , hàrmasban élünk a kutyànkkal :) Gyerek nincs tervben! 32N

Szia, bízz a megérzéseidben "belső hangodban"!

Én a 6 éves kapcsolatom (2012-2018)

2. évében (2014) megéreztem. Akkor nagyon boldogan azt mondtam páromnak, hogy legyünk egy család. Már akkor "mosta" magát, hogy ha hiszem ha nem, már ő is gondolt rá, de csak ezèrt, meg azért nem, mert...

4.évben (2016-ban) tisztán emlékszem, azt mondtam neki, hogy nem kell, hogy az idén, mit szólna, ha jövőre (2017) összeházasodnánk. A reakciója az volt, hogy miért pont jövőre? Akkor belül kicsit megtörve, bár nem mutatva, megkérdeztem, hogy miért, akkor ő mikor gondolja? Azt mondta, hogy majd, valamikor.

6. évben (2018) kezdtem jobban megfigyelni, hogy ő (32F) mennyire ellene van a családalapításnak is.

Legyél erős, tarts ki a saját értékeid/életcélod mellett!

Zsuzsi 28/29

Minden kapcsolat sorsa pontosan látszik az első célzatos összenézés után a 365. napon.

Se jobb, se rosszabb nem lesz onnantól. 100%-os megfigyelés.

5- ös vagyok.

a legutolsó beszélgetésünkkor azt mondta a volt parom 32F, hogy "Rovid a poraz. A hazassag nala csak papir, az neki nem fontos. A ferfiak nem ugy vannak, mint a nok a kapuzarassal. Nekik (F) 50 evesen is lehet gyerek." A csaladalapittasra még azt is mondta, hogy azt majd hazassag utan. A gyerek majd jon magatol. Viszont hazassagot pedig nem akar. Egyik szavaval agyon csapta a masikat.

Vegul azt mondtam neki, hogy mast nem tehetek, csak elfogadni. Nem egyeznek a terveink a kozos jovonket illetoen.

Ugy gondolom, hogy jol dontottem es nem lesz "jol dontottem-e, mi lett volna ha".

Azt sajnalom, hogy a 6 ev utolso 4 eveben miert nem tudta nekem ezt elmondani, amikor elohoztam/kerdeztem.

Mindig megvolt a hatarozott(nak tűnő) igen, veled. De csak ennyi. Amikor az utolso beszelgetesunkkor azt modntam neki, hogy o ezt ugy kepzeli el, hogy csak legyunk es semmi tobb komolyabb szandek? Erre csondben lett.

Így kedves kérdező, nálam ezek voltak azok a dolgok, amelyek megadtak a vegso lokest.

Exemtol megkérdeztem akar e majd gyereket tőlem (majd, messze nem akartam meg terhes lenni akkor). Azt mondta “lehet”. Mar ez furcsa volt mert egyutt voltunk 1,5 éve, pár hónapja költöztünk össze. A “lehet” utan 1 héttel egy rendezvényen csúnyán leitta magát es össze vissza fogdosott csajokat egy csomó ismerős elott, nekem ez eleg nagy szégyen volt. Meg akartam várni hogy másnap magához térjen öles megbeszéljük, erre kidobott telefonon. Akkor 32 éves volt, nem éppen gyerek. Ez 4 éve volt, o gyorsan meg házasodott de az eskuvo utan a csaj máris válni akart, született azóta gyerekük is de kalap sz*r a házasságuk. En nem voltam azóta kapcsolatban de egyéb területen jol alakulnak a dolgaim. Megfigyeltem az itt leírtakban, hogy az illető mindig megkapta ami járt. Exem is. Igazából, aki igy viselkedik, meg is érdemli. En nem kivannek rosszat senkinek, exemnek sem, de orulok hogy van azert igazság.

#6-os meg ha kicsit hülyén is fogalmazott, nagyon igaza van. 1 évnél mar látszik mi lesz belole. En akkor naiv voltam nagyon, bár 27 voltam de első hosszabb kapcsolatom volt. Igy vissza gondolva az 1. évfordulónkra, világosan látszott hogy teher neki meg szoba hozni is, nemhogy elmenjunk valahova... Végül elmentünk de ha hívta valaki csak annyi mondott hogy melyik városban van velem, mit csinálunk, hol vagyunk, de az évfordulóról szót sem ejtett meg a legjobb barátjának sem, pedig felvállalt barátnő voltam, egyutt éltünk. De meg naphosszat tudnám sorolni az egyértelmű jeleket...