Olyanoktól szeretnék tanácsot kérni akik voltak már menyasszonyok. Hogy tudtátok élvezni a napot?

A szolgáltatók miattatok mennek, mert fizettek érte. Nem szívességet tesznek, neked ott nem kell megfelelni - te diktálsz, mi lesz és hogyan.

A násznép meg mindenképp örülni fog nektek, bármi történik is, úgyhogy igazából semmi izgulni-valód sincs.

Igyál meg egy baileyst vagy valamit aznap, hogy picit lelazulj. Ez nem egy vizsga, hanem egy klassz nap, nincs min izgulnod!!!

Hát bakker remélem még nem mész el pszichológushoz a szorongással és nem leszel kigyógyulva addig babát nem vállalsz vele. Ennyire stresszelni egyáltalán nem normális és már kellett volna szakember segítségét kérni. Még a végén összefosod magad, összehányod, de sajnos még gyomorfekély elé is nézhetsz.

Menj el a patikába, vagy kezelő orvoshoz és valamilyen gyengébb nyugtatót vegyél be, persze ne piálj rá és minél hamarabb agyturkászhoz menj mert nem fog elmúlni a szorongás, sőt pánikbeteg leszel.

"Olyanoktól szeretnék tanácsot kérni akik voltak már menyasszonyok. Hogy tudtátok élvezni a napot?"

Csakis 50 faktoros napvédővel, és védőitallal.

Remélem nem késtem el, és ha még mindig szükséged van rá, akkor olvasni fogod ezt. Én is sokat szorongtam az esküvő miatt, nekem a középpontban levés és a szervezés volt az a része, ami teljesen bestresszelt. Sokszor éreztem úgy az előkészületek alatt, hogy össze fog dőlni a világ, semmi se lesz kész és minden rossz lesz, de volt egy dolog, ami emlékszem nagyon megnyugtatott, még pedig ez az idézet: "Ne felejtsd, hogy az esküvő ünneplés, nem pedig egy előadás. Ha a nap végére összeházasodtál azzal, akit szeretsz, akkor minden tökéletesen ment."

Ezt tartsd szem előtt te is. A valódi lényeg a házasság, az, hogy összekötöd az életed azzal, aki valószínűleg ott van most melletted és nagyon szereted. És ennyi. A vendégek pedig azért mennek, hogy ennek tanúi legyenek, semmi másért. Már eleve szeretnek titeket, és már azzal eleget adtok nekik, hogy csak vagytok. (Akinek meg nem, az nem érdemli meg, hogy foglalkozzatok vele, de tényleg.) Szóval én ezt javaslom neked, hogy holnap onnantól, hogy kinyitod a szemed reggel, csak egy dolog érdekeljen, az, hogy szereted a leendő férjedet és elindul a közös életetek. Minden más alakul magától és sikerül, ahogy sikerül, úgy lesz tökéletes.

A saját tapasztalataimra visszatérve, az biztos, hogy nekem sokat segített, hogy már előző este a helyszínen voltunk, így megvolt az az érzés, hogy most már lesz ami lesz, elindultunk, így az odaúton olyan nyugodtan be tudtam aludni egy-két órára, ami az az előtti jópár hétben nagyon nem ment. Neked is javaslom, hogy egy ponton egyszerűen csak engedd el és add át magad annak, hogy megérdemled, hogy ne szerepelni akarj, hanem átélhesd a pillanatokat.

Az esküvőnkön iszonyú hideg volt és eső, voltak technikai problémák, felejtettünk el dolgokat, de valahogy annyira bele tudtuk engedni magunkat és élvezni a napot, hogy ez a vendégekre is teljesen átragadt. Szinte mindenki külön kiemelte, hogy őket az tette a legboldogabbá, hogy minket boldognak láttak, és hogy ennyi volt csak nekik a lényeg. Mi pedig úgy értük el ezt, hogy aznap már nem foglalkoztunk senki bajával, semmi olyannal, hogy ki mit fog gondolni, csak egymásra és saját magunkra koncentráltunk.

Szorongó típus vagyok, utálok szerepelni, ha bámulnak, figyelnek ( suliban feleltetésnél, meg az anyák napi műsornál mikor verset kellett mondani általánosban is mindig a sírógörcs jött rám). Meg eleve utálom ha túl sok ember van körülöttem.

Mi kicsi esküvőt tartottunk, nem volt puccparádé, se táncika, csak a szertartás, és utána egy ebéd a szűkebb család és barátok között. Így volt komfortos, szép, hangulatos, és legalább nem került sokba. Alig 100 ezer ft alatt megvolt az egész. És ugyanúgy házasok vagyunk, egy család hivatalosan is, ami az igazán fontos nekünk. Sose szórnànk el milliókat egy bulira. Teljesen feleslegesnek tartjuk.

Ismered magad, és mégis teljesen felesleges stressznek teszed ki magad mégis. Ennek így semmi értelme. Csak szarul fogod magad érezni a saját esküvődön. Minek?

Kéttanús esküvőnk lesz - ez nálam nagyon alap már hosszú-hosszú évek óta, részben azért, mert izgulós vagyok, emelett nekem nem lenne idegzetem leszervezni egy esküvőt :D

Plusz: a családjaink sajnos nem éppen a legnormálisabbak, és a franc nem akar balhét, mert xy pont akkor hülyül meg.