Normális az irigykedésem?

Én is 20 évesen ilyen voltam,de a párom szerencsére nem.A párom mindig pozitívan nézett előre.Ezt elmondom.Volt egy poszter egy autóról a falon,minden reggel mielőtt elment dolgozni megnézte,este szintén.Persze az első a ház volt hogy rendbe tegyük.Ő nagyon szegény volt gyereknek és őt az motiválta,hogy egyszer tudjon venni majd a abban az időben egy hasonló komolyat.Nem ferrari volt a falon,de nagyon komoly német autója van mára.Neked a lagzi az álmod,végül szinte bármi lehet,csak ne azt mond hogy úgysem,mert akkor biztos hogy az úgy is lesz.

Nem normális! Én 32 évesen gondolom ezt és nem normális! Irigykedek ha látok boldog párokat, esküvőt, stb, de igazából nem a rossz értelemben, mert örülök, hogy boldog embereket látok, csak közben belegondolok, hogy na és nekem ez így mikor?! Aztán jön az ami nem normális, hogy ezt képzelem néha, hogy soha. Hát jövőbelátó vagyok én? Nem!

Jaaa, hogy így nem lesz lagzid. Szerintem mind azt hittük, hogy azért, mert nincs (és nem is lesz) senkid. Barátok? Ha már a család zűrös... Meg mondjuk a családnak sem a lagzin kellene balhézni. Vagy a másik lehetőség, hogy ettől pörög a buli... :)

Irigykedés normális, de el fog múlni, nekem elhiheted. 30 évesen már nem fogsz rá vágyni (mármint a nagy lagzira) tartsatok akkor 2 tanús vagy csak barátos esküvőt.

Normális az irigykedésed, de biztosan lesz esküvőd, ha szeretnéd, hogy legyen. Nekem majdnem 33 évesen volt 3 hete. Én is azt hittem, hogy soha nem lesz. Nem kell törödni a balhés rokonokkal, ha ugy döntötök, elmentek kettesben 2 tanúval és összeházasodtok. A rokonok veszekedése nem lehet akadálya a házasságotoknak. Aztán lehet már duzzogni, felháborodni, ez akkor is a Ti életetek, nem az övék és ez ne akadályozzon titeket! Sok boldogságot!