Mitől volt az esküvőtök tökéletes, álomba illő?

A rohanós öltözködés, ahogy rángatom magamra a ruhát (5 percem volt felvenni)

Nagyon romantikus volt, hogy a férjemet is én öltöztettem, igazítottam a mellényét, a nyakkendőjét tettem fel...

Ezek a pillanatok, amiket sosem fogok elfelejteni, meghittséget és nyugodtságot éreztem.

Lánykikéréskor a vőfély nagyon megható beszédet mondott, pityeregtünk, pedig egyikünk sem az a sírós fajta.

Mielőtt édesapám bekísért volna a páromhoz, ittunk 1 rövidet, az amikor egymásra kacsintottunk, és megszorította a kezemet, bekísért, a férjemet megfenyegette, hogy jól viselkedni:P

Úgy volt, hogy készülünk tánccal, de nem volt rá időnk, a vőfély mégis bedobott a mély vízbe minket, táncoltunk, nagyon ól sikerült.

Amúgy az egész emlékezetes volt, most ezek a pillanatok jutottak eszembe...

Mitől volt tökéletes?

Attól, hogy a férjemhez mentem hozzá. Azóta is vállba veregetem magam, hogy milyen jól választottam.

Azért, mert nem csak a szerelmemhez mentem hozzá, hanem a lelki társamhoz és a legjobb barátomhoz is :)

Ezen kívül édesapám adott minket össze (hivatalosan!), ezt nem mindenki mondhatja el, nagyon szép szertartás volt! Mert a Zeffirelli Rómeó és Júliájának zenéjére vonultam be, amit imádok, és a kedvenc virágomból volt a csokor, fehér íriszből :)

Szép nap volt, szívesen emlékszem vissza rá! :)

2-3

én azt hittem ez alap..:D

1.

#2 vagyok.

korábban én is azt hittem, hogy ez alap. De amióta rendszeresen olvasom a GYK családi topikját, egyre inkább úgy érzem, hogy a jó párválasztás valami hihetetlen szerencse és kiváltság a sorstól. :D

Jah:

minden máson felül amit írtam:)

A az esküvőnk anélkül, ha nem a szerelmemhez és társamhoz mentem volna hozzá semmit sem ért volna...nemhogy álombaillő...

1.

Az alap dolgokon kívül (hogy az igazi nagy ő-höz mentem feleségül, a lelki társamhoz akibe életemben először szerelmes lettem)

Hogy a kedvenc virágomból sikerült csokrot csináltatni: kék rózsa :) mert sehol nem lehetett kapni, és interneten rendeltük. És abban nem voltunk biztosak, hogy tényleg kihozzák, hisz sose lehet tudni...

Hogy pont olyan esküvő volt, amilyet mi akartunk (csak polgári, szűk család, pár barát/ csak esküvői ebéddel, ahol mindenki azt evett amit akart, és 100 ezer ft alatt megúsztuk:))

Arra a zenére vonulhattunk be amire vágytam, amit még jóval az előtt kinéztem magamnak, mielőtt a férjemet megismertem. Illetve a kedvenc együttesem zenéi szólhattak szöveg nélküli verzióban:) (Nightwish) pedig a férjem nem kedveli. Mégis azt mondta legyen, mert neki csak én vagyok a fontos..:)és neki mindegy volt milyen a zene...

Valamint , mivel karácsony előtt 2 héttel házasodtunk, nagyon hangulatos volt a házasságkötő teremben a karácsonyfa:), illetve később az étteremben is volt egy, mikulással együtt, és szépen fel is volt díszítve az egész étterem:) szóval volt varázsa rendesen:)

És annyira jó volt, hogy még arra is szívesen visszaemlékszünk ami baki volt.. pl A férjemnek rossz ujjára próbáltam első körben feltuszkolni a gyűrűt:)velünk együtt, még az anyakönyvvezető is röhögött:D

Vagy amikor rossz sorrendben adtuk oda az ajándékokat a szüleinknek:) pedig előtte meg volt beszélve...csak idegesek voltunk...

27/N