Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Utálom a férjem szüleit, szerethetem így igazán a
Férjem?
Figyelt kérdés
SZörnyű érzés, szégyenlem is magam érte. Szeretném megváltoztatni. Ahogy szóba jönnek, már attól is kiráz a hideg, irtózom tőlük. Hogy lehet az, hogy szeretem nagyon a férjem, és ahonnan jött azt meg nem birom elviselni? Más iránt nem éreztem még ilyet sose! Nagyon mosolygos, kedves vagyok amúgy, sok barátnőm van, és alapvetően szeretnek az emberek. Igy még senkit nem akartam elkerülni. Nem tettek semmi konkrét dolgot azért, hogy utáljam Őket, de Ők sem szeretnek, az apja van, hogy nem is válaszol nekem. Inkább én sem szólitom meg, sőt a ránezest is kerülöm. Ő is. Semmibe vesszük egymást. Én vagyok nem normális, vagy más is van így ezzel?
Huuu hát elég xar szitu! Szerintem annyira hozd helyre a helyzetet h legalább beszélgettek!!!Azért ez neked sem jó, hiszen frusztrál az érzés belülről biztos. Én sem "kedvelem" különösképpen anyósómékat, de meg is mondtam midnenkinek, h én nem velük kell éljek egy fedél alatt hanem a fiúkkal!
2010. ápr. 26. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 anonim válasza:
Szia,én is gyűlölöm a férjem szüleit mondjuk ők adtak is rá okot eleget.Anyósom egy alkoholista a legrosszabb fajtából,undorító ahogy ki néz,egyenesen gusztustalan.Apósom próbálja magát elő adni hogy ő nem iszik mert hogy ő dolgozik de ugyan olyan alkoholista csak az eszét játsza,ráadásul hazug és nagyképű a nagy büdös semmire.Nem kell emiatt szégyenkezned,én nem szégyenlem bárkinek meg mondom hogy nekem nincs se anyósom se apósom,,nem is járok hozzájuk soha.Mondjuk ott olyan retek van ha ki szállna az ÁNTSZ evakuálnák az egész környéket,borzalmas mocsokba élnek oda nem lehet be menni.
2010. ápr. 26. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
3/12 anonim válasza:
Képzeld el, ha majd az unokát kell hozzájuk vinni hetente... én pár mondatot beszélek velük, de mondhatom, hogy utálom őket, nagyon sok mulasztásuk van, azt csodálom, hogy a férjem túlélte a gyerekkorát és hogy Ember lett belőle... primitívek, alkoholisták -anyósom vasárnap szájon puszilta a 10 hónapos lányomat. Eléggé kikeltem magamból...
2010. ápr. 26. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 anonim válasza:
Utolsó vagyok, persze, hogy szeretheted!! Nem függ ez a két dolog össze, csak ne vitázzatok az öregeken, nem érdemes!
2010. ápr. 26. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
Jahh én se válaszoltam: HÁT PERSZE, HOGY SZERETHETED, ATTÓL!!!!
-első- :D
2010. ápr. 26. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Szeretned nem kell őket, csak elviselni/elfogadni őket,és normálisan emberi módon viselkedni velük (mindegy, mit csinálnak ők). Ha ezt nem teszed, szerintem nem szereted a férjedet sem.
2010. ápr. 26. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Szeretheted a férjed. Amikor összejöttem a párommal -6éve- anyósom azt mondta nem akar engem látni, nem fog velem beszélni, mert ő más nőt nézett ki a fiának. Hiába mondta neki a párom is, hogy nem lesz egy olyan nővel akit nem szeret. Nem érdekli. Azóta sem beszélünk, én próbáltam, ha nem, hát nem. könyörögni biztos nem fogok. Ettől függetlenül a páromat szeretem, és az összes rokonával jóban vagyok, kivéve anyósom!
2010. ápr. 26. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Nálunk is ez a helyzet, tizenéve vagyunk együtt.
Nem szeretem a szülőket, ennek ellenére már közös gyerekünk is van.
Vita azért volt sokszor, hogy a szülőkkel nem nagyon akarom tartani a kapcsolatot. Az unoka az apukával megy látogatóba, vele vannak vérszerinti rokoni kapcsolatban, nem velem.
Ha bírod, hogy ne legyen teljes a harmónia a tágabb értelemben vett családdal, akkor nem fog zavarni a helyzet.
Én ennyi év után azonban úgy érzem jobb lett volna olyan család, ahol engem is elismernek és szeretnek, elismerik az erényeimet.
Így a mostani helyzetben csak a férjemre számíthatok. Pl. álláskeresésnél nem lett volna rossz egy olyan anyós vagy após, aki tényleg tud érdemben tenni valamit.
2010. ápr. 26. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 anonim válasza:
Fú, hát én ha nem szeretném a párom szüleit úgy érezném a páromat is kevésbé szeretem...nehéz dolog, lehet ha nem így éreznék, most mást mondanék...DE a páromat Nekik köszönhetem, ők meg nekem köszönhetik, hogy a fiuk boldog, szóval kölcsönösen "köszönettel tartozunk":)
Én szeretem őket pedig az elején elég távolságtartóak voltak...mára már nagyon nagyon megszerettem őket, kicsit olyan mintha az én szüleim is lennének, vagy nem is tudom...
Próbálj meg kedveskedni, talán helyreállítható a dolog
2010. ápr. 26. 18:37
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 A kérdező kommentje:
Köszi mindenkinek, jó tudni, hogy mások is vannak így! Az én esetemnél súlyosabbakat olvasni pedig (elnézést érte) kimondottan vígasztaló volt! Megpróbálom nem lelkemre venni, elengedni a fülem mellett az örökös vitázást. Az apjának soha egy jó, dícsérő szava nem volt felém, ki kellene próbálnom, hogy én kezdem őt dícsérni? Csak ehhez akkora lelkierő kell! Egyáltalán ahhoz felé forduljak. De jó lélekgyakorlat. Megpróbálom pozitivan felfogni :). Amugy 2 havonta találkozunk csak körülbelül, de a találkozók előtt már egy héttel tök ideges vagyok.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: