Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire gyakori ez?
Egy házasságon belül mennyire gyakori vagy elfogadott dolog a nők részéről a szexmegvonás? Vagy amikor minden apró hibát érzelmi zsarolással, elhidegüléssel büntetnek?
Vagy ez amolyan csendes lelki terror, hogy a saját maguk szükségleteire formálják a férfit, aki utána mint házicseléd működik tovább? Esetleg amikor a férjnek elege lesz ebből, akkor mindent rá lehet fogni, főleg amikor már a személyiségéből is bárgyú senkit csináltak, és rá lehet mutatni hogy apukám, nézzél már magadra?
Miért jó az egy nőnek, hogy tönkretesz egy normális férfit, majd elpazarol pl. 5-10 évet mindkettőjük életéből. A végén elveszíti a családját, és rosszabb esetben hátrahagy egy lelki roncsot?
válasza:Miért hiszi azt sok férj, hogy a házastársi kötelesség még létezik? Miért lenne köteles a feleség a kedve ellenére, mindenféle élvezet nélkül aláfeküdni? Miért hiszitek, hogy lehet egész nap bunkózni, tojni a másikra, beszólogatni, és este akkor is alanyi jogon jár a szex? Ami idővel egyre xarabb, mert apucinak nincs kedve anyuci megunt testén babratolni, inkább betolja szárazon, pár húzás, telelövi, és alszik.
Aztán megy a hiszti, hogy szexmegvonás és zsarolás. Tudod, saját magától biztos nem vonja meg az orgazmust és az örömöket. Ha a szexben neki nincs öröm, csak kötelesség, akkor pedig okot fog keresni, hogy kibújjon a keserű feladat alól.
válasza:1-2 ilyen esetről hallottam.
Olyanról sokkal gyakrabban, hogy a pasi nem akar szexet a nő igen, vagy tényleg a nő nem akar, de érthető okokból, nem pedig leckéztetésből.
válasza:Soha nem használtam "szex megvonást" de ha haragszom nem vágyom a szexre. Nem használok érzelmi zsarolást de ha haragszom nem mosolygok mint a vadalma. Nem akarom át formálni a párom de ha valamiben nem egyezünk akkor kompromisszumra kell jutni. Ha nem megy meg kell találni a kilincset az ajtón.
A zsarolás akár nő teszi akár férfi értelmetlen és gyerekes. Értelmetlen mert amit rá kényszerítesz a másikra és nem ő saját elhatározás mentén változik az úgyse lesz tartós. És gyerekes mert ha megbeszélni nem lehet az adott dolgot akkor nem akarnokot kell játszani hanem elválni. Sajnos minden embernek meg vannak a maga határai amíg tud és hajlandó formálódni. Ha ezt a határt mindkét ember eléri nincs több kompromisszum marad a külön út. Viszont egy hosszú kapcsolatban nehéz meghozni ezt a döntést.
De sokan összekeverik a jogos haragot és rossz kedvet a kapcsolat végét jelző kiábrándultságot az érzelmi játszmákkal.
Mondd meg kérlek az játszma e ha a sokadik csepp után a pohárba egyszer csak elég lesz? Ha a másik a füle botját se mozdítja mikor kérsz mert szerinte "apró hiba" jelentéktelen semmiség az amit te sértőnek tartasz ahelyett hogy figyelembe venné az érzéseid?
Egy kapcsolatba se úgy mennek bele a felek hogy milyen jó lesz elcseszni 5-10 évet az életemből és vitatkozni állandóan feladva a szabadságom és a lelki békém.
Egyszerűen az évek alatt a sok kis apróság bizony hatalmas halommá nő.
Mi öt éve vagyunk együtt a párommal és épp a szakítást fontolgatom mert az apró hibákat nem hajlandó a párom orvosolni. Soha nem értettem ha egy hiba "apró" miért is olyan nehéz kijavítani? Mert nekem el kell fogadnom hogy ő 10-12 órát bent van az irodában (ami mondjuk marha jól hangzik de a realitás hogy mivel magán tanár ez közel sem 12 óra folyamatos melót jelent és egy csomószor szabadul fel ideje mert lemondják az órát) így mikor haza ér eszik alszik és kB ennyi a kapcsolatunk. El kell fogadnom hogy a takarításba rendfenntartásba nem száll be. Mert hisz nem akarnám én érzelmileg zsarolni ugye. De arra nem képes hogy az olyan "apró hibákat" mint a szét hagyott ruhák a mosatlan edények szerte a lakásban az itt ott elhagyott egyéb holmiját a helyére tegye magától. A sokadik kérés után se sőt ha szólok az piszkálás. Hogy mikor szabad ideje akad akár nap közben akkor ne xy-hoz menjen szerelni meg biciklizni meg ilyenek hanem fogjon egy felmosó rongyot, mert nekem is épp annyi ez mint neki. Nekem se varázsütésre tűnik el a kosz. Hogy mikor én kérem hogy menjünk valamerre ne legyen fáradt meg leterhelt vagy legyen ugyanilyen fáradt és leterhelt akkor is ha ismerősök akarnak valamit vagy az anyáékhoz kell lemenni. Pedig ha őt megkérdezed minden tőle telhetőt meg tesz véleménye szerint. És én el is hiszem hogy így gondolja csak a "minden" jelen esetben a minimumot se éri el. Az éremnek mindig két oldala van.
Annak ha egy kapcsolatban nincs szex soha nem csak az egyik résztvevője a ludas. És nagyon ritka aki egy gucci táskáért sztrájkol szex megvonással. A szex megritkulása vagy eltűnése egy kapcsolatban az érzelmi zsarolás az ultimátum az elhidegülés mind egy folyamat állomásai melynek a vége a szakítás.
Senki nem jó kedvében teszi ezt. Legalábbis a normál átlag. Persze mindig vannak kivételek.
Egyszerűen a sok felhalmozódott sérelem a meg nem értettség a viszonzatlanság idővel kiöli a szerelmet és a vonzalmat.
Ha valaki küzdeni akar a kapcsolatáért és nem dobja el azonnal (vagy legalább időben) de javítani se lehet rajta akkor sajnos ide jut. Nem azért mert a nő vagy a férfi gonosz vagy mert előre eltervezte hogy jól tönkre teszi a másikat a kapcsolatban hanem mert a két ember annyira különbözik hogy ez ellehetetleníti a harmonikus kapcsolatot viszont túlságosan szeretnék megtartani egymást ahhoz hogy ezt felismerjék. Vagy azért mert még ott a szeretet vagy túlságosan félnek a változástól így bár látják hogy ez rossz nem merik megkockáztatni hogy el dobják.
válasza:Én nem 1-2 napos megvonásról beszélek, hanem 2-3-4-5 hónaposakról.
További kérdésem még az, ha egy nő tudja magáról hogy asszexuális és szociálisan képtelen az alkalmazkodásra, akkor miért kell neki férjhez mennie? Én nem a normálisan működő nőkről beszélek, mert azt még megértem. Én olyan nőkről beszélek, akik önző módon eljátszottak egy szerepet, majd találnak valami jótét lelket aki próbál hozzájuk alkalmazkodni, aztán jön 1-2 gyerek, majd minden megvonva, aztán a férj jó lett egy házicselédnek.
1-es válaszoló. Az a baj, hogy nem minden férfi bunkó és egoista.
Én iszonyat csúnyán elcsesztem az életem, és jelenleg nem érzem hogy lenne belőle kiút. Odaadtam a törődést, az érzelmeket, a gondoskodást egy olyan nőnek, aki ezzel visszaélt, ráadásul még mindent az én nyakamba varrt.
- jól keresek
- nem vertem el sosem a pénzt
- mindig kivettem a részem a házimunkából, a gyereknevelésből
- állandóan voltan/vannak és lesznek céljaim
- a viselkedésem minden körülmények között kulturált
- érzelmileg csak adtam, annak ellenére hogy az ég világon semmit sem kaptam vissza
- megértő voltam és segítőkész, sosem voltam erőszakos
- sosem hanyagoltam el magam
Szóval az elméleted nálam nem állja meg a helyét. Amit nem tudok feldolgozni az az, hogy mindezeket egy olyan nőnek adtam oda, aki ebből semmit sem érdemelt volna meg. Aztán itt olvasom, hogy sok feleség még egy pozitív gesztust sem kap...
Az évek meg elmentek.
válasza:En sok ilyen nőről tudok. Direkt visszautasítja a szexet , és bedurcizik.
Minálunk forditva van, mi veszekszünk és az ágyban békülünk :)
válasza:Oké, én ezt értem. Viszont mi van a nők többségével, akinek gőze sincs mi is az az orgazmus? Tehát ne olyan nőkből induljunk már ki, akik tök szuperek, imádják a férjüket, akik elfogadók, nyitottak, szeretik a szexet...
Én olyanokról beszélek, akik érzéketlenek, egoisták, asszexuálisak vagy frigidek. Ahol valójában a férfi mindig hibás mindenért, mindennek ő az oka. Szegény már levegőt sem mer venni, de valójában az is mindegy, akkor is hibázott. Aztán idővel olyan lelki blokkokat épít fel a feleség, hogy a férj már alacsonyabb rendűnek érzi magát, és elhiszi, hogy a feleségéhez már hozzá sem nyúlhat. Pl. az én esetemben ez van. Évek alatt alattomosan és sunyin elérte nálam ezt. A napokban jöttem rá, hogy mekkora kárt okozott bennem, most meg van bennem egy hegyomlásnyi gyűlölet, harag, és agresszió. Gőzöm sincs mit csináljak.
válasza: válasza:Ha évek óta ez megy, és ilyen szinten zavar, és nincs kilátásban megoldás, akkor miért nem lépsz ki? Mintha illegális lenne a válás...
Amúgy én akkor nem vágytam a szexre hónapokig, mikor nagyon depresszív hangulatom volt (nem írom, hogy depressziós voltam, mert szakember nem állított fel róla diagnózist, de minden tünetét tapasztaltam), mert borzalmas hullámvölgybe ért az életem minden téren. Ehhez jött hozzá, hogy nekem fogalmam sincs, hogy mi fán terem az orgazmus, soha életemben nem történt még velem olyan. Aztán elkezdett öngerjesztő lenni a probléma, egyre jobban pánikoltam és egyre mélyebb letargiába csúsztam, amiért már a szex se működött.
Marha nehéz volt kimászni belőle, és nem jókedvemben csináltam, hogy jól kicsesszek a párommal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!