Kezdünk túl különbözőek lenni?

Van papirtanyer is.

Nehez a munkaja,megmergezi az eletet. Rajtad vezeti le. Szerintem ezzel kene foglalkoznotok.

Lakva ismeri meg az ember egymást, plusz ő sokat változott a megismert emberhez képest, ilyen is van, hogy valaki nem pozitív irányba halad, hanem "vissza felé", nem fejlődik. El kell azon gondolkoznod, hogy nem illetek össze, ha most ismerkednél vele, tuti nem kellene...

Nekem szimpatikus vagy, ritka gondolkodás mód...

Kedves Kérdező!

Elöljáróban annyit, hogy félelmed látszólag jogos.

Alapjában véve két lehetőséget látok.

1. Az idő múlásával (6 év) ketten két irányba mentek. Ez úgy lehetséges, hogy tudatfejlődésetek nem közel-azonos tempóban megy végbe. Plusz még van némi elvárásbeli jelentős különbözőség is köztetek. Aminek okán Ő valamiben(-kiben) csalódott, s ez nála depresszív tulajdonságokban jelentkezik. (TV, Fb, 4-fal, stb) Ez aztán képes gyűlöletbe is fordulni. (Amivel persze önmagán áll bosszút. És a kapcsolatot rombolja.)

2. Sohasem voltatok igazán egymáshoz valók. Csak mivel az emberi önismeret - ami úgy általában - a béka feneke alatt botorkál... így lehetőségetek sem volt azt vizsgálni, meglátni, hogy a kezdeti eufóriában... örömteljes és minden vágyat kielégítő együttlétek során... a "szerelmes" ember vágyakozó pillantása mely mértékben - az igazi önvalót mégsem reprezentáló - álarc, azaz amolyan bűbájos és extra-pozitív önkép, amellyel szeretik a szerelmes párok elkápráztatni a Másikat. Oda-vissza. Főleg a kezdet kezdetén.

Nem tudni, hogy melyik a helytállóbb. De, akár mindkettő is lehet megosztva.

És bizony azt sem tudni, melyikőtöknél milyen arányban van helye az elfogadásnak az elvárásokkal szemben. Azt olvasom ki soraidból, hogy jelenleg közel sem azonos arányban. Az pedig nem túl jó ómen.

Javaslom én is: Nyugodt körülmények között(!) leülni vele és mélyen a szemébe tekintve beszélgetni érzéseitekről, érzelmekről, a napi gondokon túl... vagyis pl. kérdéseket feltenni egymásnak. Mert valószínű, hogy még van mit megtudnod párodról. Olyan oldaláról nincs és nem is lehet információd, mely csak bizonyos, adott élethelyzetekben bújik elő (mint pl. most is), s leginkább a tudat-alattiból.

Amiről meg ma már tudjuk, hogy az emberi elme tudattartalmának 80-90%-át teszi ki.

Szóval, a félelmed most egyelőre tedd félre, s ismerjétek meg jobban egymást. Mert amit Te most érzékelsz, az valami előzménynek az okozata. Keresd az ok-okat. (Régmúltjában is, szülő-gyermek kapcsolatában, stb.) Aminek Te magad is részese lehetsz, bár nem kimondottan pejoratív értelemben. Például az a tény, hogy te diplomás leszel, s Őt ez zavarhatja, mivel az Ő szénája éppenséggel másként áll. De bátoríthatod is, hogy fejezze be, amit elkezdett. Ha nem ott, akkor teljesen máshol. Csak Ne adja fel!

Fontos, hogy megtudd, miért is hagyta abba. De légy türelmes és csak figyeld meg, mely szavakat, kifejezéseket, indulatokat használ leggyakrabban adott kontextusban, s mik azok az impulzusok, amelyek növelik önbizalmát, vagy éppenséggel csökkentik. De NE gondolkodj rajta... hanem csak figyeld meg és raktározd el!

Az ERŐ legyen veled!