A nők és férfiak között mi a különbség abban ahogy szeretik kialakítani a lakás berendezést általában?

Én épitettem magamnak szekrényt.

Igenis fontosak a részletek, már annak akinek van igénye. A minden mind1 tipustól ne várj sokat.

Ha nincs rá keret, hogy asztalos csináljon beépített szekrényt, de anyagáron belefér, arra ott a pici kezem.

Szerintem úgy praktikus a berendezést választani, hogy annak essen jobban kézre, aki karbantartja.

Fater régen tákolt volt/van pénze, de ez olcsóbb volt. Legjobb az ajtó polc. Fogta a régi ajtót aztán szetvágta és felrakta hogy az polc.

Semmilyen takaró fóliát nem rakott rá így a kilincs helye is látszik.

Nem tudom más pároknál hogy van, de nálunk hasonlóak az elképzelések. Amiket ő mond, azt én is jó ötletnek tartom és amiket én mondok azt ő is jó ötletnek tartja. Mondjuk ő jobban szereti hangoztatni az anyagokat, pl hogy milyen csempe, parketta legyen ne laminált padló, milyen fa, hol vásároljuk a textileket. Én inkább a színekre fektetek nagyobb hangsúlyt. Mi milyen színű legyen, mert számomra a harmónia nagyon fontos. Igazából az övé jelen esetben hasznosabb, de ő ért is ezekhez, és így bízom benne, ő meg eg,etért az én színösszeállításaimmal.

Mondjuk a fürdőszobánál nem tudja elengedni, hogy kék legyen, de nem probléma :D

Nekem nem vesződés,szeretek ezzel foglalkozni. Parom sokmindent megcsinál, aktívan részt vesz az ötletelésben. Együtt döntünk, szerencsere megbeszeljük kinek mi tetszik, a megvalositas terén pedig hallgatok rá, ehhez jobban ért. Ő meg hallgat arra mihez mi passzol jobban.

De, a vicces az szokott lenni amikor rácsodálkozott hogy pl a konyhabutorhoz megy a csempe stb. Együtt valasztottuk ki de ezen meglepodott, es alig akarta elhinni hogy marpedig en erre is figyeltem. Szerinte mekkora veletlen. Hat olyan jot rohogtem rajta. Örült maganak hogy milyen jó igy , hát mondom igen azert gondoltam h ebbol meg ebbol a csempebol, jarolapbol erdemes kiválasztani amit szeretnenk, mert ez passzol hozza. Ilyeneket nem ert hogy minek egy kis szonyeg az agy ele..stb, de ha mar ott van tetszik neki. De meg lenne nelkule.Bútorokat is együtt valasztunk, olyat nem.veszunk ami egyikunknek nem tetszik. Mondjuk ebben az en szavam nagyobb, nekem jobban osszeall hogy szep isnlegyen meg praktikus is. Barkacsolni szeretne, de lakasban lakunk, igy nem opcio. Ha nincs keret beepitett szekrenyre, szerintem nem gond. Mi összeszerelheto butort veszünk, annyi a titka hogy jol meg kell nezni hogy passzoljon a lakásba, es praktikus legyen. Jól pakolhato.Nekunk bevált.

Nemeket írhattatok volna!

Kicsit off de! Videó hívással beszélgettem egy lánnyal. Látszódott a szobámból ez az ,ami nem is gondoltam feltűnik neki. Leszögezem nem volt meg randi.. Videó alapjan elkezdett szinte habzó szájjal beszélni hogy ő majd jön és ezt meg azt csinálja ilyen párnát meg olyan polcot vesz nekem, mert nekem milyen sza...k vannak. Én meg imádom őket. Kompromisszum kész lettem volna,de nem ilyen habzó szájú stílusra. Másnap elmentem úszni (télen) anélkül hogy szóltam volna neki(randi se volt) 4 helyett 7re értem haza megint jött a balhé hogy ő erről mért nem tudott..

Na eddig a nőig hittem azt,hogy a nő a haz lelke a nő stílusát mutatja a ház. Pasinak ott a pince műhely garázs...

Tudom ,van sok pasi aki jól főz biztos nekik a konyha a műhely.

Azóta azt mondom mind a két félnek jól kell éreznie magát. És az igazi kapcsolat titka ha ez eleve egy az ízlesük vagy kompromisszum készek.

Mi közösen szoktunk dönteni. Én, mint nő többet agyalok és tervezgetek, akár papíron is, de dönteni együtt szoktunk. Legjobb, ha egyezik az ízlés és az értékrend. Szerintem a berendezés is értékrend része. A férjem például imádja az antik vagy 20. századi dizájn bútorokat, festményeket, szobrokat és kézi szőnyegeket. Szőnyegeknél a színből és mintából sokszor megmondja, hogy melyik területen készült. Én is kerülöm a giccset és a művészi dolgokat kedvelem. A stílusokat szeretjük keverni, de összeillő darabokkal. Nem múzeumban akarunk élni, hogy minden korhű legyen. Vannak dolgok néha, ami neki tetszenek, de nekem nem vagy fordítva. Mindig tudunk kompromisszumot kötni, addig keresünk, amíg nincs olyan, ami mindkettőnknek tetszik.

Sokat utaztunk, sok képzőművészeti cikket olvasunk. Szerintem az elmúlt években sokat formálódott az ízlésünk is. Szépen lassan kinőttünk az IKEÁ-ból. Persze van az az élethelyzet, amikor nagyon jó, de az álomotthonunkat máshogy képzeljük el, mint csili-vili tömegtermékekkel.

Mi már túl vagyunk a felújításon, bútorozáson. Alapvetően az irány mindig közös, de az apróságok egyáltalán nem érdeklik. Megállapodtunk a színekben, a formákban, a bútorokat együtt néztük ki, ami valamelyikünknek vállalhatatlan volt, vagy túl drága nekünk, azt gyorsan el is felejtettük. Mindenben találtunk kompromisszumot. Színekben pl. többnyire az én ízlésem volt döntő, ha rajta múlna semmi nem harmonizálna semmivel. Nagyjából eddig a pontig érdekelték a dolgok. Utána már a melyik polcra milyen bizbaszt teszünk, hol nézne ki jól egy növény, stb. kérdéskör abszolút nem foglalkoztatta. Sőt. Sokszor hangoztatta, amikor vettem valamit, hogy "ez már megint minek". Aztán két hónap múlva megjegyezte, hogy tényleg mennyire jól néz az ott ki... :D Az ágy melletti kis szőnyeg is ilyen volt, nálunk is. Minek, megint kacatokat veszel, stb. Aztán következő reggel a lábujjával túrta milyen finom puha és ez mekkora ötlet volt, nem mellesleg megy is a szoba színeihez... XD A másik ilyen emlékezetes a díszpárna kérdésköre volt. A párnáink voltak, csak vettem rájuk új huzatot. Minek ez? Kb. egy hónap múlva tűnt fel neki, hogy áthúztam őket és ez színben mennyivel jobban illik ide, mint az előző. :D

A beépített szekrényekkel úgy voltunk, hogy nekünk sem volt rá keretünk az elején. Jófogáson vettünk néhány szekrényt potom pénzért és amikor lett keretünk az egyedi bútorra, akkor ezeket mi is elpasszoltuk. Funkciójukat ellátták, néztek is ki valahogy, amíg meg nem lett az egyedi, tökéletesek voltak.