A házasságban általában bizonyos idő elmúltával általában csökken az együttlétek száma?Tapasztalatok esetleg ezen a téren?

Nálam valóban volt egy időszak, amikor nyűgnek éreztem, mert teljesen kimerült voltam.

Amikor a fiam született, az utána való fél év gyötrelem volt.

Szexre az első hat hétben gondolni sem tudtam a gátsebem miatt.

Utána ha próbálkoztunk, amit addig imádtam, ha a mellemmel foglalkozott és felizgatott, kényelmetlen volt és fura. Főleg, hogy szoptattam. Mivel egyrészt furcsa volt, hogy a mellemen nem rég még a fiam vacsizott, utána meg a férjem dolgozik rajta. Így a tej is elindult a melleimből, ami számomra teljesen illúzióromboló volt, a férjemet viszont megőrjítette.

Így, többnyire csak leszoptam.

Majd, mikor a fiunk 3 hónapos volt próbálkoztunk ismét a rendes aktussal, de akkor meg olyan volt, mint aki akkor veszíti el a szüzességét, s mintha a doktornő 3 plusz varratott tett volna be, mert a férjem is azt mondta, hogy sosem voltam még ilyen szűk.

Nekem baromira fájt, ő élvezte.

Azután, talán havi 1 volt, amikor rá tudtam venni magam.

Végül amikor, a fiamat leválasztottam a ciciről egy évesen, tért vissza a libidóm.

Nagyrészt, az én hibámnak érzem, hogy nem voltunk sokat együtt, meg a férjem sok kompromisszumot kötött, hogy nincs szex, csak szopás.

De, hálás vagyok, hogy kitartott. Most meg aktívabbak vagyunk, mint a huszas éveinkben.

Az első gyerek után némileg csökkent a libidóm, de aztán visszatért lassan, ez kb 7-8 hónap volt, amikor kevesebbet bújtunk össze.

De nálunk például elképzelhetetlen lett volna az, amit az első ír, nálunk csak akkor van szex, ha az mind a kettőnknek jó. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt úgy együttlét a 18 közös évünk során, hogy ne lett volna orgazmusom. Így mivel jó a férjemmel, most is heti többször szeretkezünk.