Pénzért házasodni/együtt élni?

Szerintem eddig mindkét pasim ugyanezért volt velem. Nekem a családom nagy része meghalt, apám elköltözött, enyém a ház. Egyik a putriból költözött hozzám, nem volt se víz, se villany, se fűtés náluk elég gyakran, mert a szülei és a testvére munkakerülők voltak. Kérdezte is, hogy ugye nem küldöm haza télen a fűtetlen házukba. Amikor mondtam neki, hogy nem vagyok szerelmes, azt mondta, nem baj, a szerelem hülyeség és ő se az. De amúgy meg baromi büszke volt rám, mindenhol kézen fogott és mutogatta a fényképemet a munkahelyén. Hát nem tudom, mi érzett és mit nem. Őszintén szólva én is csak érdekből jöttem vele össze. A szerelemről már rég lemondtam, 25 éves koromig vártam a herceget, aztán rájöttem, hogy nem jön el soha. Nem akartam egyedül maradni egy 160 nm-es családi házban, eladni nem mertem, mert apámé volt a fele és a fele házból még lehet, hogy lakásra se futotta volna, de nekem fontos volt a kert a kutyáim miatt. Így nekem is jól jött, hogy nem egyedül fizetem a rezsit, de nem is győztem volna egyedül. Szóval legalább annyira kihasználtam a srácot, mint ő engem. Az ágyban nem volt hozzá gusztusom, az első 2 évben még párszor széttettem neki, mondjuk 2 év alatt összesen 4-5 alkalommal, de aztán leépítettem. Szerintem amikor egy pasi még olyankor is marad, amikor már nulla szex van évek óta, az bizonyítja egyértelműen, hogy anyagi/lakhatási érdekek tartják a kapcsolatban, ha amúgy nincs gyerek. Ő még akkor is maradt, amikor szerelmes lettem és összejártam egy másik sráccal, alig tudtam fél év múlva kirakni.

A másik srácról nem esett le nekem, hogy ugyanolyan hajléktalan. Intelligens volt és vonzó, de egy szobát bérelt, mert vidékről költözött fel munka miatt. Azt mondta, ha nem ismert volna meg, vett volna egy lakást hitelre, már ki is nézte, hogy melyiket. Jó fizetése volt és ez volt az álma. A szülei rendezett körülmények közt éltek szerényen vidéken, dolgos emberek. De így utólag nem tudom, ő is nem csak a házam miatt költözött-e hozzám. Én nagyon szerelmes voltam, ő még a kezemet is elengedte sokszor mások előtt. Soha nem volt büszke rám, a külsőmet se dícsérte soha. Én az elején nem vettem észre, hogy nem szerelmes, mert nem lehetett rólam levakarni az ágyban és mert sülve-főve együtt voltunk. Mondani mondta, hogy nem szerelmes, de elég nehéz ilyet elhinni, amikor éppen 3 órája csókolózunk. Később, amikor dobni akartam, egyből szerelmes lett, de aztán amikor elengedte a kezem mások előtt, visszamenőleg eléggé megkérdőjeleződött ez bennem. Hiába kérdeztem, sose adott egyenes választ arra, hogy szerelmes volt-e valaha belém. Én bele is betegedtem abba, hogy ezek szerint most sem voltam viszonzottan szerelmes, ez se sikerült. Kapaszkodtam minden szalmaszálba. Egyedül anyagilag ugyanúgy bajban lettem volna, de vele kapcsolatban az érzéseim vittek. Amikor összeköltözés után egy évig levegőnek nézett a saját házamban, akkor már olyan boldogtalan voltam, hogy megmondtam neki, szakítani akarok. Na akkor észbekapott és nem engedett. Pedig akkor már inkább éhen haltam volna, de nem akartam így élni vele tovább. De vagy remek színész vagy a lakhatás érdekében vagy nem tudom miért, de évekre képes volt megváltozni. Á, nem is folytatom...Nem voltam szép. Nem hittem, hogy valaha lehet nekem ennél jobb. Benne maradtam és boldog is voltam sokáig. Aztán kiábrándultam belőle örökre, de már nem tudunk szétmenni. Hova küldjem 40 évesen? Végülis miattam nem lett saját lakása, mert az én házam fenntartására ment el minden pénzünk. Én most már azt gondolom, állok úgy anyagilag, hogy fenn tudnám tartani a házat egyedül is, maximum albérlővel, de menne. Már nem szeretem őt, mást szeretek, de így is marad, pedig tudja. Évek óta nem fekszem le vele. Mondjuk gyerekünk is van, emiatt se megy. Ő azt mondta, el akar válni, de évek óta halogatja. Én meg nem tudom elküldeni. Úgy érzem, tartozok neki ennyivel, ha már miattam nem lett saját lakása. De igazából minden nap meg akarok halni.