Tiis végül azzal az férfival házasodtatok össze aki először nem jött be nem is ilyen volt az esetetek csak később lett az?

Nem.

Nekem tetszett a párom. Nem volt az a fojtogató szerelem, ami mellett az ember enni és dolgozni sem tud normálisan, annyira álomvilágban él, de baromi szimpatikus volt, jól nézett ki első látásra is és imádtam a beszélgetéseinket az első pillanattól. Ujjongtam magamban, hogy mennyire hasonlóan gondolkodik, mennyire egy kerékre jár az agyunk, mennyire megértjük egymást. Nem a külseje volt a domináns ebben az egészben annak ellenére, hogy tetszett, de egészen lenyűgöző volt az élmény, hogy kérnem sem kellett arra, hogy tegyen vagy ne tegyen dolgokat, amiket az exeim mellett kínkeservesen elfogadtam némi szeretetért cserébe. Itt végre nem volt kompromisszum, nem volt "a férfiak ilyenek, ez van".

Nem. Az első pillanattól kezdve bejött.

Nálam sosem volt olyan, hogy "menet közben" tetszett meg valaki. Ha nem jött be egyből, akkor abból kapcsolat sem lett, nemhogy házasság.

"Tiis" - ez így úgy hangzik, mint valami keresztnév valamelyik szkifisorozatból. Tiis Mahjong a híres koréliai mesterlövész, vagy íme itt áll önök előtt a betazoid nagykövet Tiis F'hara.

Esetleg Gomez mester épp elnyújtva mondja, hogy "Tiis! Ez franciiiiia!"

Space közlegény kéri felvételét a "ti és az is" egységek közé.

Nem. Sosem tudnám összekötni az életem olyannal aki csak " nincs ló, jó a szamár is" kategória lehetne számomra.

Azért sem mert ebből csak hátrányom származna, ( egy erőltetett kapcsolatban sose lennék boldog), és azért sem mert nem akarok egy másik embert megalázó helyzetbe hozni ha nem ártott nekem.

24 évesen ismertem meg a férjem neten, màr így is nagyon megkedveltük egymást, bő 2 hét ismerkedés után találkoztunk is és azonnal működött a kémia, nagy volt a vonzalom kettőnk közt, kezdetektől fogva. Most már 12 éve vagyunk együtt.:)

Soha nem jöttem össze olyannal aki nem tetszett, ennek semmi értelmét nem láttam.

Amíg nem akadt olyan aki irányába vonzalmat éreztem, inkább maradtam szingli.