Hogyan tudtátok kiszűrni, hogy vállalhattok-e gyereket a kapcsolatotokba? Hogyan kellett viselkednie a párotoknak/férjeteknek?

- Akarjon gyereket: nekem többé-kevésbé mindegy volt, el tudtam képzelni az életem gyerekkel és gyerek nélkül is, szóval eleve akkor kezdtem fogalalkozni a kérdéssel, amikor ő egyre gyakrabban hozta fel

- Részt is vegyen a nevelésben: sok férfi csak azért akar gyereket, hogy legyen, elbüszkélkedik vele, de otthon meg nem segít vele (apám ilyen volt, ezért erre különösen figyeltem). Gyerekvállalás előtt elbeszélgettem a férjemmel, hogy biztosan tudja, hogy mivel jár a gyerek, nem ijed meg a kakis pelustól, nem engem fog okolni, ha a gyerek rosszalkodik, tudomásul veszi, hogy a babák néha sírnak, stb. Itt persze az ígéret nem elég, figyeltem is a viselkedését az évek során (akkor már 5 éve együttvoltunk szóval azért ismertem már jól): tudtam, hogy mennyire fontos neki a család, és hogy mennyi mindent megtesz értem is meg a testvéreiért is tehát tudtam arra következtetni, hogy a gyerekét sem hagyja cserben.

- ez már csak a saját vesszőparipám: legyen talpraesett - van egy barátnőm, aki amikor hetente egyszer elment otthonról pár órára az anyaság kezdetén, a férje rögtön odahívta az anyját (a ygerekük nagymamáját) hogy segítsene neki. Na én tudtam, hogy az én gyerekemnek nem akarok olyan apát aki egyedül nem tud mit kezdeni a gyerekkel. (A pasi mentségére legyen szólva, hogy ezt csak az első pár hónapban csinálta.)

- magától értetődik, de azzal is legyen tisztában hogy a kettőnk kapcsolata is meg fog változni - ez megint olyan dolog, hogy átbeszéltük, de ennyi év után már tudtam azt is, hogy jól kezeljük a krízishelyzeteket

- azt, hogy a testem megváltozására hogy fog reagálni szintén eleve tudtam, hiszen mindig is az a fajta férfi volt aki nem törődik annyira a külsőségekkel - de őszintén ez nálunk nem jött elő, mert az a ritka terhességem volt, ami folyamán folyamatosan fogytam, így szülés után csak hízni kellet hogy elérjem az eredeti súlyom :D

Egyszerűen tudtam a férjemről, hogy az a fajta, aki tisztában van azzal, hogy mit jelent egy gyerek és nem fog cserbenhagyni engem a bajban. Ez így is lett, anyám áradozik róla, hogy a férjem milyen jó apa - őszintén szerintem apám alacsonyra tette a lécet... de azért én is meg vagyok elégedve vele :)

Anyagilag nem link, tehát nem csak ígérgeti meg álmodozik, hogy mindjárt lesz ez meg az, hanem tesz érte, de ne is legyen munkamániás, aki majd csak befizeti a családot, mint valami bérletet, de semmit nem látsz belőle. Szóval arany középút.

És házias, azaz nem egy kupis agglegény-gyerek, aki után folyton pakolászni kell meg elé rakni a kaját, amíg vígan nyomogat. Képes legyen napirendet, szervezettséget felmutatni az életében, ne csak az ihlete vezérelje.

És gondoskodó, tehát nem az, aki leszid, ha beteg vagy "már megint", hogy kiszúrj vele, hanem ha kéred, lemegy a gyógyszertárba.

Legyen szerinted is jó példa majd a gyereknek, ahogy asszertíven kommunikál, amennyire szorgalmas, törődő vagy amennyire egészségesen él.

Jó ötlet háziállatokon vagy rokon gyerekeken is tesztelni, hogy mennyire bírja :D

Az is plusz pont, ha érdekli a gyereknevelés, hajlandó róla beszélgetni, netán könyveket is olvasni, megvitatni otthoni mintákat, mit csinálna ugyanúgy és mit másképp. Sok férfi van, aki szeretne "utódot", hogy büszkén mutogathassa a fényképét, de legyen nélküle megnevelve, mire hazaér, hogy neki csak játszani kelljen vele (persze csak azután, ha kipihente a munkát).

Szerintem egyébként biztos voltak jelei annak, ha rossz embernek szül valaki. Csak sokszor a nők nagyon-nagyon szeretnének gyereket, ha szerelmesek, az sokaknál bekapcsolja ezt. Abban is reménykednek, hogy akkor különlegesek lesznek, több figyelmet, tiszteltet kapnak. És sok kapcsolatot sajnos csak a szex tart össze, az ágyon kívül nem tudnak mit kezdeni egymással, max. szórakozás, csak ha mindez meg kiesik a képletből egy terhesség-szülés miatt hetekre, hónapokra vagy akár egy évre, akkor bedől a többi is.

Én pl az elején megmondtam, hogy csak házasságba szülök. Ő hozta fel a gyerektémát, még csak pár hónapja éltünk együtt.

Nem kötelező elvennie, de 100%, hogy nekem nem elég az élettársi kapcsolat. Biztosan nem szültem volna az aktuális páromnak. Csak. A férjemnek, akinek én vagyok az első felesége és nincs mástól gyereke.

Ezen kívül persze meg 1000 fontos dolog van, de nekem az első úgymond belépő volt a gyerek témában

- kissé hanyag, nem szeret pakolni takarítani, főzni (ergo nekem kellene két gyereket ellátni)

- naponta 2-3 óra énidőre van szüksége (ezt gyerek mellett ugye nem lehet)

- időnként túlzottan önérzetes (engem nem izgat, lepereg, de a gyerekről már nem)

- nem akar házasodni (semmi baj, de házasságon kívül nem szülnék)

Nem baj, szeretem őt, jó vele együtt élni, és hosszútávra tervezünk, de fixen nem lesz gyerekünk.