Miért szerelmesek töretlenül a nők az olyan férfiakba, akik megveri őket?

Mert érzelmileg, mentálisan függnek a "drágalatos" párjuktól.

Vannak olyanok, akik félnek és inkább tűrnek, nincs hová menniük, esetleg azt hiszik ők a hunyók és úgy érzik nekik kell változtatni és akkor többet nem kap.

Senki nem vágyik erre, az ilyen nők jellemzően tompítják magukat valamilyen módon (besz.pódnak a gyerekbe, alkoholisták, kényszeres fecsegők, stb.). Én olyan környezetben nőttem fel, ahol 13 éves koromig rendszeresen verve voltam, sokszor az okát sem tudtam, mert kb. a napi stressz volt rajtam levezetve. Akkor maradt abba, amikor lettem akkora, hogy ellen tudtam állni, akkor is meg lett torolva, de többé nem kaptam.

Két hosszú kapcsolatom volt 30 éves koromig, mindkettőben bántalmaztak, mert a bántásra nem visszatámadás volt a válaszom, hanem az, hogy visszahúzódtam "magamba", leválasztottam magam a testemről, rohadt sok beletett energiába, pénzbe és nem utolsó sorban SZERENCSE ÁLTAL SZERZETT BARÁTOKRA volt szükségem ahhoz, hogy elutasítsam azt, hogy másoknak istenadta joguk az, hogy így bánjanak velem. Szerinted nekem nem jutott eszembe ezerszer, hogy milyen tipikus gyenge nő vagyok és ostoroztam magam miatta?

A démonjaid a háttérből munkálnak, nem teszik magukat egyértelművé, még úgy sem, ha amúgy egy művelt, kedves, tájékozott személy is vagy. És még ha látod is, akkor is kemény munka felszámolni magadban azt az évtizedeken keresztül táplált világnézetet, hogy ez oké. Nincs mindenkinek szerencséje.

6.

Általában az anyjuk nyomja el őket otthon, onnan sajnos egyenes az út a bántalmazó férfihoz. "De még mindig jobb, mint az a sárkány anyám" gondolja magában.

Egyik sem jó, a teljes szabadsághoz viszont olyan képességek kellenek, ami az egyénben nem fejlődhetett ki. Én is ismerem ezt, nagyon-nagyon sok ember van még, akiknek pocsék volt az egyik - vagy mindkettő - szülője. Persze őket sem lehet igazán okolni, mert az ő szüleik sem voltak jobbak, csak akkoriban fater "melómelómeló" anyuka meg klasszikus konzervatív sárkánykodás.

8.

El, de mit tud kezdeni vele? Pont ez a baj, hogy egy egész életében elnyomott ember nem tud mit kezdeni vele, esetleg - ha elég ravasz - felötlik benne, hogy el kell tenni láb alól az elnyomót.

Tragédia minden olyan eset, amikor valakit elnyomnak már gyerekkorában, mert abból lesz a többi probléma is.

A bősz lepontozások - amely amúgy kb. óvodai színvonal, a "dobáljuk meg akit nem kedvelünk" itteni megfelelője.