Ti szerelmesek voltatok, amikor megházasodtatok?

Nem féltem tőle, mert nagyon jól ismertem őt addigra. Amikor összejöttünk, egyikünk sem akart komoly kapcsolatot (nem egymással, hanem úgy általában), talán emiatt is kezeltük teljesen lazán a dolgokat már az elejétől fogva, játszmázás, taktikázás, "jobb oldal mutatás" nélkül, így egymás valós énjébe szerettünk bele, ami azóta is tart.

Emellett ugyanaz a jövőképünk, a világnézetünk, minden fontos dologban egyetértünk - gyerekvállalás kérdés, hol szeretnénk élni, stb, vagyis minden olyan dolog, ahol nem megoldás a kompromisszum - megegyeznek az igényeink, na meg nem utolsó sorban együtt is éltünk előtte pár évig, így tudtuk nagyon jól, hogy működik. Egész pontosan semmi nem változott a kapcsolatunkban a házassággal (aminek szerintem jó esetben így kellene lennie), csak megkönnyíti az ügyintézést a mindennapokban.

Igen, mindketszer.

Mashogy nem mentem volna ferjhez, 7 eve egyutt es ugyanugy imadjuk egymast mint amikor megismerkedtunk.

Igen, szerelmesek voltunk. Még most is azok vagyunk, jó pár éve már.

Kinek mi a szerelem? Nekem pl. az is, hogy a sablonos hétköznapokon egy mosolytól, egy szeretkezéstől egy jó beszélgetéstől előjön az érzés, hogy IGEN, IGEN Ő AZ! Még mindig. Szeretem, imádom, kívánom... Jó férj, jó apuka, jó társam, jó szerető, jó barátom...

Attól függ, mit értesz a szerelem alatt. Ha a rózsaszín ködöt érted alatta, akkor az már régen elmúlt addigra.

Ami maradt az a kölcsönös szeretet, ragaszkodás, tisztelet, bizalom.

7 éve együtt éltünk már amikor összeházasodtunk, szóval nem volt mitől félni. Jól ismertük egymást, a "szerelem" elmúlt már korábban, mégis tudtuk, és tudjuk a mai napig, hogy együtt akarjuk leélni az életünket.