Ha valaki nem szerelemből házasodik, de tisztességgel végigcsinálja az szégyen?

Nem szégyen mert nem tudja senki.

Nem egy pasit ismerek aki csak a karrierje pénze miatt van pl egy ronda nővel, de jo ha főz mos penzt visz haza, inkább mint a szex szerelem vonzó nők.

(Akiket szintén megkapnának csak azok nem tudnak mit letenni az asztalra..)

Az ilyen nök es a családjuk mindenki beveszi hogy ez egy korrekt házassàg kozben a pasik csak szépen befészkelnek jó "arákhoz"

Valahol az arany középút a jó szerintem.

Nyilván kell, muszáj hogy meglass valamit a másikban. A jellemén túl szükséged van arra is hogy a kulsejetol se undorodj.

De nem tartom jónak azt sem mikor full különböző emberek csak "jaj olyan jó a kémiai", aztán már az esküvőn tudja mindenki hogy nem maradnak együtt örökké.

Nem minden a szerelem. Nagyon nem. Ezt mutatja a rengeteg válás is.

Racionalitás ide vagy oda, igenis használni kell az eszedet is amikor elvileg egy életre választasz párt magadnak.

Szerintem a kihűlt, szerelemmentes, de a mindennapokban jól működő házasságokban elköteleződésből benne maradó pároknak nem rosszallja a társadalom a döntésüket. A veszekedésektől hangos, érzelmileg bántalmazó, egymást kínzó pároknak viszont valóban gáz együtt maradniuk. Igen, azzal már nem ért egyet a többség, ha elsírod, hogy az asszony/férj megaláz, elveszi minden önbizalmad, és állandóan leordítja a fejed, de jajj, a házasság neked szent, úgyhogy tűrsz. És ez nagyon jó, hogy ez már nem okés!

"Ma meg azt kell mutatni a külvilágnak milyen nagy a szerelem két ember közt"

Amúgy az átlagember szerintem nem mutogatja azt sem, ha van szerelem a házasságában. Csak a közösségi médiában aktívak tárják folyton a világ elé, hogy mennyire szerelmesek. A többség sokkal visszafogottabb, akár szerelmes, akár nem. Szóval nem, nem kell azt mutogatni, hogy milyen nagy a szerelem két ember közt. Normál esetben a társadalomnak alkalma sincs megítélni a fent leírtak miatt.

Nem szégyen,csak értelmetlen hülyeség...Nem tudnék így élni,akkor inkább

egyedül.