Mit jelent hosszú élettársi kapcsolatokban, házasságokban, mikor a végén azt mondják: "Elmentünk egymás mellett". Mit értenek pontosan ez alatt?

Mi 8 évig voltunk együtt. Más felé haladtunk, ő megragadt, én túl nőttem rajta, már nem tudtam felnézni rá. Emellett, már nem nagyon beszélgettünk, nekem igényem lett volna rá, neki nem. Így érzelmileg is egyre távolabb kerültünk. Szép lassan változott a jövőkép is, bár azt még össze tudtuk volna egyeztetni a végén is. Sok minden mást sajnos nem.

Az egész egy negatív spirál, amiben az egyik hiányosság hozza magával a másikat és a végén az egész kútba dől.

Szerintem nálunk az okozott gondot, hogy továbbtanultam, megvalósítottam sok mindent, ő meg évek óta stagnált. Bele bele kapott dolgokba, de félbe hagyta, csak tervek, meg vágyak voltak, semmi előrelépés. Ez mindkét oldalról nehezítette a dolgokat. Mások lettek az elvárások, a közös és külön programok tekintetében, egyre kevésbé bizonyultunk jó beszélgetőtársnak ritkultak az igazán közeli, érzelmes pillanatok. Ez az egész pedig hozta, hogy kevesebb időt töltöttünk együtt, hiszen másokkal jobban éreztük magunkat. Így mivel egyre kevesebbet beszélgettünk, kezdtük kevésbé ismerni egymást, távolodtunk érzelmileg. Addig a pontig, ahol már csak éltünk egymás mellett.

Nálunk kb ezt jelentette, hogy elmentünk egymás mellett.

Mindenki változik az évek során. Van, hogy idövel emiatt már nem illenek össze. Akkor se, ha a kezdeti években minden fontos dologban passzolnak.

Csak egy példa: vegyél egy párt, akik 20 éve vannak együtt. Mikor összeházasodtak, még Covid se volt. Aztán a pandémia alatt ellentétesen álltak a dologhoz. Az egyik hordta a maszkot, fertötlenitett mindent, oltakozott, betartotta szabályokat. A másik szerint meg népbutitás az egész egy nátha körül és mindenkit hülyének néznek. Ezen például remekül lehet orrvérzésig vitatkozni az elmúlt években.

És még mennyi ilyen történhet 20 év alatt!

Aztán egyszer csak nézed, hogy ki ez az ember melletted, nem is ismered már, eltávolodtatok.

Az emberek, a személyiség folyamatosan változik. Ez ad is egy ritmust a párkapcsolatoknak. Mindig van egy eltávolodáai szakasz. Ekkor újra meg kell ismerni egymást, randizni rendesen, stb... tehát újra közel lehet kerülni.

De vannak esetek, amikor nem jön össze. Nincs rá akarat, vagy bármi... lehet akkora személyiségváltozás is, amit mát nem tud jövetni a másik fél.) Ehet ez akár egy ilyen kapuzárási pánik is, amikor a másik teljesen kikel magából, és menne is... szóval évek alatt már senki sem az, mint amikor megismerkedtek. A két félen múlik igazán, hogy fenn tudják tartani a kapcsolatot ezekkel a változáaokkal

amikor nincsenek kozos celok, kozos erdeklodesi korok, akkor a felek elkezdenek elobb utobb onkenytelenul is a sajat dolgaikra koncentralni es egyre tobb idot tolteni az onfejlesztesben.

sajat egyszeru peldaim: en imadok tanulni, uj skilleket felvenni.

43 evesen elkezdtem Rubikozni, 39 evesen wakeboardozni, szaltozni, fogszabim lett, maratont futottam, elkezdtem egykerekezni tanulni, kitesurfozni, stb.

mindent amit a gyerekeimnek meg akartam tanitani, azokat en is megtanultam, mert igy tobb minoseg idot tudok veluk tolteni

a paromat ebbol semmi nem erdekli. o ugyanugy elvan a kis facebookjaval, esti filmnezeseivel meg a baratnojevel kavezgatni.

ebbol az kovetkezett, hogy mar szivesebben mentem edzotaborba, mint a parommal nyaralni, hiszen nekem baromira unalmas, hogy 10 napig kifekszunk a strandra dogleni, ot meg ez kapcsolja ki.

ez mellett o elvan a maga kis lassu viz eleteben, minimalista munkajaval, en meg 2 vallalkozast viszek, hogy elorejussak.

na, pl ilyen az, amikor elmentek egymas mellett. es ha tul messzire kerultok, mar nem beszelgettek, mert mar nincs kozos tema.