Mindig, minden esetben mindkét fél felelős a házasság megromlásáért?

Szerintem nagyrészt igen.

"Ha a férj egy agresszív állat lesz az idő múlásával, és agyonveri a feleségét minden éjjel mikor hazajön a kocsmából, az nem hiszem, hogy a feleség hibája is..."

Ha valaki agresszív akkor az elején is az meg 50 év múlva is.A nő azt hitte majd idővel megváltozik agyerekért bármiért azért hibás.

Szerintem igen. Nyilván általában nem egyenlő mértékben, de mindkét félnek szerepe van benne.

Az alkoholizmusban, agresszió kialakulásában nagyon sokszor (ha nem minden esetben) valami szerepe van a szenvedő félnek is. Ha nem veszi észre a feleség, hogy a férj pl erőn felül próbálja előteremteni az anyagiakat, és az esti egy sörből idővel több lesz, az (bármennyire ki nem állhatom az alkoholistákat, és bármennyire elítélem az agressziót), azért a feleség felelőssége is.

A megcsalás sem fekete és fehér, még ha mi nők szeretnénk is a gaz férje és a mocskos csábítóra kenni az egészet.

Általában igen, de vannak kivételek (amik erősítik szerintem a szabályt:))

Például, amikor smmi előzetes jel nélkül lesz agresszív a férj.

A több kivételes esetben is hibás a másik fél, abban, hogy túl rózsaszín ködben látta a világot, és nem ismerte fel a jeleket, pl. Hogy nem monogám típus az illető, vagy, ogy nem szereti eléggeé, ahhoz, hogy hűséges legyen.

Vagy egyszerűen tül későn jönnek rá, hogy a jövőképük nem egyezik.

Ebbe a hibába általában nők esnek, azt hiszik majd ők lesznek akik megváltoztatják a férfit, vagy azt,mhigy idővel megváltozik a véleményük (pl a gyerekvállalással kapcsolatban)

Egy kicsit ügy gondolom, hogy az ember hibás, ha félreismeri, mert félre akarja ismerni a másikat, így abban hibás, hogy rosszul választott magának párt.

Manapság az emberek elvárják a másiktól, hogy kitalálják mi a bajuk, ahelyett, hogy jeleznék, és megpróbálnának megoldást találni arra, pedig a legtöbbször rendbe lehet hozni a dolgokat, de ha hagyják továbbromolni, onnan nem biztos, hogy van visszaút.

Nem szabad homokbadugni a fejünket, és mindig hallgatni sem...