Eddig úgy gondoltam, hogy a mi házasságunk tökéletes, de rájöttem, hogy ugyan olyan, mint a nagy átlag. Voltatok már így?

Nagyon sajnállak téged :(

De gondolj arra, hogy sajnos nem csak te érzel ilyet... az ember csak magára számíthat... akkor nem éri csalódás...

Beszélj vele, mondd meg, hogy új alapokra helyeznéd ezentúl a kapcsolatotokat, és hogy ő partner-e ebben.

Mondd el a te játékszabályaidat, amiket elvársz tőle, hogy betartson. Tiszteletteljes beszéd, udvariasság, megbízhatóság.

Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, vagy eleve nem is szeretne ezeknek megfelelni, akkor válás.

Nem tudom, nálunk az elmúlt 8 évben nem volt semmilyen kiugró probléma. Mindennapos dolgokon persze vannak viták, de a bizalom még sose ingott meg, kétlem, hogy ez gyökeresen változhatna még.

Mondjuk nálunk nincs tabutéma, illetve az esetleges sértettségből származó vitánál gyakran hangzik el - ha a másik magyarázkodik -, hogy "ne vitatkozz a szubjektív érzelmeimmel" Ennek annyi a lényege, hogy a másiknak itt a stoptábla, hogy igen, emiatt így érzünk és ismétlődés esetén ugyanez az érzelem várható.

Olyanon volt már hosszabb ideig tartó vita, hogy notórius késő a férjem. Elmondtam, hogy nem az a gond, hogy késik, hanem az, hogy nem szól időben, hogy kb. mennyit fog csúszni. 2-3 alkalom után megértette, azóta kapok SMS-t, hogy X percet késik, én meg nem vagyok a plafonon, hanem türelmesen megvárom.

Ezek furcsa dolgok,nekem olyannak tűnik,mintha a kapcsolatotokban nem is ismertétek volna igazán egymást mikor házasságot kötöttetek.

Mivel nálam meg fordítva volt,én úgy mentem bele kapcsolatba,hogy flegma volt velem és semmit sem adott,sőt még azt is mondogatta az első évben,hogy a mi kapcsolatunk nem lesz komolyabb,ne is álmodjak róla.Hát megmondom őszintén alkalmazkodtam a helyzethez,nem is vártam többet,de aztán megmaradtunk,pedig szakítgattam vele,de ő nem akart szakítani és minden évvel egyre jobb lett,most meg sok év után már úgy kezel mint valami kincset pedig nem csinálok semmi különöset.