Házassághoz érezni kell, hogy Ő Az Igazi, vagy elég ha jó ember, akit szeretek és tisztelek?

Az 1. válaszadó megadta a helyes választ.

(Zárójelben megjegyzem, hogy egy boldog élethez sosem ELÉG kompromisszumokat kötni, valamit hiányolni mindig. Főleg ilyen alapvető kritériumot, mint a szerelem... Lehet, hogy eddig sosem voltál szerelmes, de majd leszel, ne add fel! Csak nem belé).

Igaza van az elsőnek...

De

Én sem tudtam az elején, hogy a parom az igazi...nem mertem belemerülni hónapokig a kacsolatba, mert előtte megégettem magam.

azt hittem az igazi az exem, 1,5 év után a nyaraláson kettesben maradtunk, ellátással mindennel...szakítás lett belőle...ezek után javaslom mindenkinek, h együttélés nélkül ne házasodjanak....nem konkrétan akkor szakítottunk, de akkor jöttem rá, hogy nem olyan a párom, mit gondoltam, és kiszerelmesedtem belőle...azért írom így, mert továbbranis szerettem, de csak mint barátot..természetesen szakítottam is emiatt..

Tehát ezért féltem, hogy kiszeretek...

Nem jött be...együtt élünk...lassan esküvő... Rájöttem hogy miben másak az érzelmeim...sokkal erősebbek és tartősabbak, és szenvedélyesebbek is...talán az, hogy már idősebb is vagyok mint előtte(akkor csak 19 voltam)

Tehát én nem hiszem, hogy amikor egyből tudni véljük hogy a másik a nagy ő, az feltétlenül igaz is..

Valahogy a kettőnek kellene összetalálkozni. A vak szerelemnek és a józan döntésnek, csak hát ez eléggé nehéz dolog. Így az ember vakon többnyire a saját elvárásai alapján dönt, aztán vagy bejön, vagy nem.

Te most józan érvek alapján döntesz. Ha hiányzik az igazi, falat rengető szerelem, ha még nem voltál az, csak vágysz rá, akkor nehéz lesz így egy életet leélni.

Azt is kalkuláld azért bele, hogy nem mindenkit talál meg az óriási szerelem, egy élet is kevés hozzá.

Te vagy a cinikus! De menj hozzá, aztán majd 2 gyerek után szerelmes leszel valakibe, de majd nem hagyod ott, mert a gyerekek, meg jó ember.

Cseszd el az életed. Segítsen neked a hóhér!

Szerintem lehetséges boldogan leélni így az életed. Én sem voltam vakszerelmes és a párom sem volt sosem az, hanem szelíden szerettük meg egymást, és nagyon jó összhangban vagyunk. Szerintem a kapcsolatot inkább ezek teszik tartóssá.

Amúgy nagymamám is úgy házasodott, hogy a legcsekélyebb mértékben nem volt szerelmes, és annyira megszerette a nagypapámat, hogy az nagyon megható volt, amennyire tudta elhunyta után is szeretettel mesélni róla a történeteket.