Szülés után már semmi sem olyan, mint régen. Nálatok is minden megváltozott?

Te azért össze fogod szedni magad. Meglátod, majd egyre könnyebb lesz. Nem tudom milyen beállítottságú vagy, vagy milyenek a lehetőségek, de egy kései bölcsi is beleférhet esetleg. Akkor te is dolgoznál, lenne pénz, kevesebb feszkó, mert azért ilyenkor az is ott van ugyebár.

Vagy majd ha kevesebbet kelsz fel és rendszer lesz a háztartásodban, nemcsak az éppen lyukas percekben eszel vagy kapkodsz feladatok után, akkor lesz energiád a párodra is.

Pl. direkt neki kitalált vacsi, masszázs. Ha elkezded, majd észreveszi és látni fogja, hogy élsz még, csak kicsit kivoltál(kivagy) a gyerek miatt. Nyilván nem arra gondolok, hogy csak te lesd a kedvét. De ha nőként viselkedsz és rá férfiként tekintessz, akkor férfiként fog viselkedni.

Ne haragudj, kèrdezö, de mièrt kell gyereket szülni, ha mèg nem adottak a feltètelek? Mièrt, ha ennyire számít a te kiesö jövedelmed?

Most edd meg, amit föztèl...

Miért vállaltatok gyermeket ebben az esetben, ha tisztában voltatok vele hogy csak másodállással és rengeteg stresszel megkoronázva fogtok valahogy megélni, de még úgy is nehézkesen?

Sajnos a gyereknek és a kapcsolatotoknak sem a pénzhiány, sem a nélkülözés sem a stresszhelyzet nem tesz jót. Márpedig ez csak akkor fog változni, ha a bevételetek stabilabbá és elegendővé válik.

Miért gondolja mindenki, hogy a férj azért dolgozik sokat, mert még nem adottak a feltételek, és miért az az első, hogy egyből mindenki ítélkezik?

Én teljesen megértelek, amikor megszületett az első gyerkőc, a férjemnek is épp olyan időszak volt a munkahelyén, hogy dolgozott reggeltől estig. Én mostam, főztem, szoptattam, pelenkáztam...,

... aztán felújítottunk. Nem ment simán. Igaz nem veszekedtünk. Nem volt könnyű időszak, de túléltük.

Furcsa, hogy itt sokan úgy gondolkodnak, hogy előbb legyen meg minden, aztán gyerek. Elárulom, hogy az elején ronda kölcsönbabakocsival kezdtünk, légzésfigyelőt csak 5 hónapos korában tudtunk venni...stb, de mindent megoldottunk.

Közösen. Próbálj meg egy kicsit azon változtatni, hogy ne egymáson vezessétek le a feszültséget. Megértem, hogy alig van energiátok, akkor csak beszélgessetek egy kicsit, vagy ölelgesd meg elalvás előtt. Sok apróságon sok minden múlhat.

Ne aggódj, ez a kezdeti kimerültség csak átmeneti állapot, legyél türelmes a pároddal, és nem lesz baj.

A kèrdèsre válaszoltunk egy másik kèrdèssel. Lehet pamaszlodni, hogy noncs anyuci-apuci, de èn erre is ugyanezt mondom: nrm kell gyereket vállalni, amig nem tudsz normâlis hàtteret nyújtani, ès ebbe az is beletartozik, hogy ne egy agyonhajszolt apát kelljen látnia mindennap. Mert ez a következmènye annak, hogy "majd megoldjuk valahogy" - egy másik ember èletèt nem lehet erre alapozni.

A válaszom ismèt: most már türj ès edd meg, amit föztèl - mègis mi más tehetnèl? Te vállaltad ezt a helyzetet.