Mi van ha már nincs meg a tűz? Ti mit csináltok- csináltatok?

Nálam is volt már ilyen periódus. A szerelem nem olyan, hogy egész életen át folyamatosan tart. Vannak időszakok amikor nem annyira, aztán jön majd megint jobb időszak.

Az előttem szólók már megírták, manapság kevés ember türelmes, elmúlt a lángolás, keres új párt, de a kezdeti lángolás ott sem fog örökké tartani.

Szerintem ha ez azzá a "mélyebb szeretetté" alakult volna,amivé kell,akkor a Kérdező is érezné,hogy nincs ezzel baj,sőt,hogy ez jó és hogy ez egy magasabb szint.De attól tartok,ez nem az a kivételes eset.De azért teszek egy próbát,hátha a javaslatommal sikerül megmenteni ezt,vagy egy másik családot.Hátha csak ennyi kell,hogy XY (akár a Kérdező) észhez térjen:

Agykontroll: Tudatosan kell meglátnod/felfedezned újra azt az ember,akibe beleszerettél.Próbáld meg az évekkel ezelőtti szemeddel nézni,tudatosan.Meg kell,hogy lásd!

Meg aki nem idegenkedik az ilyenektől,ezt azoknak ajánlom elolvasni:

Egy Müller Péter könyvben olvastam régen,hogy képzeld el,hogy nincs többé.Hogy egyedül maradtál a gyerekekkel.Ezt a gondolatot teljesen éld át csöndben. Addig amíg el nem borítja a gyász a szívedet.Az a gyász,amikor az ember arról ábrándozik őrületében,hogy bárcsak nem volna igaz és betoppanna az ajtón teljes valóságában.Majd amikor este hallod,hogy zörög a kulcs a zárban,akkor éld át a csodát.Hogy amiről ábrándoztál bekövetkezni látszik,pedig eddig csak őrületedben kívántad az elképzelhetetlent.És adj köszönetet mindennek,hogy hazajött és "csak" rémálom volt,amit átéltél.Már ha ezt át tudod élni.Mert akkor ez nagyon hatásos és ösztönös.Mindenkinek aki nem értékeli amije van.

Én nagyon szerencsés vagyok,mert sok év elteltével is fülig szerelmes vagyok és a végsőkig elkötelezett Életem Szerelme oldalán.Feltétel nélkül szeretem.Mindenkinek kívánom,hogy egyszer az Életben élje át ezt.

De szánalmas. Mikor tanulják már meg az emberek, hogy a fellángolás az csak egy átmeneti, becsapós állapot, és sosem marad ugyanolyan...? 28 évesen, 2 gyerek után úgy picsogsz, mint egy 18 éves, aki éppen most szakított az első pasijával.

Egyébként igen, ez a rosszabbik eset. A fellángolás két fele tud haladni - vagy elmélyül, és a hibái ellenére is imádni, tisztelni, becsülni fogod a másikat, együtt oldjátok meg a problémákat, közösek a céljaitok, a jövőtök (ez az IGAZI szerelem, bocs, ha most többen kiábrándultok), vagy rádöbbensz, hogy neked nem is kell a feleséged/férjed, és jön a feleszmélés, hogy kihűlt a láng. Te teljesen ellentmondasz magadnak. Szereted őt, minden békés, családias, romantikáztok orrba-szájba, te neked ez mégsem elég. Nem szeretnél így érezni? Akkor válj el, és keress magadnak egy másik farkat.

Lehet kemény voltam, jöhetnek a lepontozások, nem érdekel. :D

Csak egy lépés választ el -a jó dolgodban- attól, hogy keressél egy újabb "lángolást"!!

Sajnos mostanában egyre több a hozzád hasonló nő, aki kifogott egy rendes pasast magának, szép családja van és meg van mindene.

De ez olyan uncsi!

Keresni kell egy másik pasit...

Jobban szeretnéd vékonyan és kopaszon?

Fizesd be egy hajbeültetésre ;)