Akik "kiélték" magukat a házasság előtt, jobb lett a párkapcsolatotok/házasságotok?

A kiélni magad nem csak azt jelenti, hogy bulizz, utazzál, meg szexelj sokakkal. Azt jelenti, hogy élj kicsit önmagad, ÉLD MEG az egyéniségedet igazán. Aki mindig párban létezett, nem volt soha napokig egyedül (nem úgy, hogy a férjed elutazik a szüleihez), nem tud magáról annyit, mint akinek jutott ideje kiismerni önmagát. Én kb. 24 évesen döbbentem rá, milyen csodás érzés tudni, milyen vagyok. Hogy hogyan reagálok helyzetekre, mit szeretek és mit nem, amikor megérint és meghat a felismerés, hogy ez vagyok én. Ez az én kifejlett, felnőtt énem. Azelőtt is tudtam magamról dolgokat, de nem ennyi mindent.

Én 25 éves koromig "éltem ki magam". Voltam együtt srácokkal csak úgy, buliztam hajnalig, elutaztam barátnőmmel az USA-ba egy hónapra csak úgy. Tanultam magamról nagyon sok mindent, mert felnőttem, egyedül tartottam fenn magam, a háztartásomat, saját életem volt.

Ez persze akkor is hasonlóan megvan, ha az embernek párja van, hiszen ma már így élek, de valahogy nagyon jó volt mindent kipróbálni, és nem egy másik ember társaságában. Illetve nem mindig ugyanezéban (a férjem).

Boldog vagyok, hogy éltem egyedül, megismertem önmagam, más nélkül is vagyok valaki, már tudom, ki vagyok. Így nem félek attól, hogy ha szétválnánk valaha, rájönnék, hogy semmit se tudok magamról és rettegnék önmagam társaságában lenni, mert rájönnék, hogy nem adtam magamnak esélyt érdekes, értékes emberré válni. Mert azzá válni kell, nem adott dolog!

Én nem éltem ki magam (nem is akarnék kiélt lenni) DE!

Első pasimmal 15 évesen kezdtünk járni. 4 évig jártunk, mindenki óvva intett, hogy nem élem ki magam blablabla.

Akkor azt hittem hülyeség.

De szakítás után olyan jó volt kicsit egyedülállóként, és felnőttként elmenni szórakozni, teljesen kötetlenül... én alapból nagyon hűséges típus vagyok, így "szingliként" olyan jó volt szabadon bulizni.

De nem éltem ki magam, nem feküdtem le idegenekkel. Igaz volt egy rövid kapcsolatom, akivel viszonylag hamar léptünk, de ennyi.

Komolyan mondom örülök a 20 évesen kapott szingliségemnek, de nagyon hamar meg is untam

Aztán még abban az évben összejöttem a párommal és legalább már tudom, hogy mi az ami jó volt, de nem fog hiányozni. Nincs bennem kíváncsiság :)

Igen - de nem a "kiélés" miatt, sőt nem is nevezném igazán kiélésnek (az utóbbi szóról valahogy a leamortizált utcalányok jutnak eszembe...).

Az egész kulcsa a tapasztalat. Tudnod kell, hogy mi az, amit te egy kapcsolatban nyújtani tudsz/szeretnél, és mi az, amit a másiktól elvársz. Nagyon de nagyon ritka az, hogy ez két embernél az első kapcsolatukban találkozik és egymás igényeit kielégítik ilyen téren. Legyen szó a hétköznapokról, érzelmekről, karrierről, szexről, családról, a házassághoz a legtöbb, legfőbb dolgokban egyezni kell, egyet kell érteni.

Aki nem is ad magának esélyt arra, hogy felfedezze ezeket az igényeket, hanem megelégszik/beéri azzal, amit elsőre kap - ami általában távol áll a valós igényeitől - annak sosem lesz jó a házassága szerintem.

Egy tartósan boldog együttéléshez önismeret kell, és ezt egyszerűen nem lehet tapasztalat, próbálkozás nélkül elérni.