Van olyan itt, akinek nagy ember a férje/felesége? Nem feltétlenül celebre gondolok itt (de akár arra is), hanem pl. a falu orvosa, vagy iskolaigazgató, vagy éppen főépítész, vagy dékán az egyetemen, vagy képviselő?

Én, de csak voltam, nem helyi nagyember, nem amolyan klasszikus "celeb", de azért ismert, tvben, újságokban rendre szereplő ember volt.

Szépen indult, akkor jó ideig még nem zavart semmi, büszke voltam rá, ha kritizálták, azt meg sem hallottam, teljesen átvettem, amit ő gondolt a kritizálókról, szóval azt, hogy ő sem vette fel, nem érdekelte, nem foglalkoztatta, leperegtek ezek róla. Ha olvasott magáról valami rosszat, azon is csak röhögött. Én meg mondom, büszke voltam rá. Büszke voltam rá, hogy megszólítják, rajonganak is érte, ha csak mesélt róla, akkor is látatlanban is büszke voltam rá. Mert szerettem, felnéztem rá, és az enyém volt. Nem is csodáltam, mert engem is a "nagyember" fogott meg ismeretlenül, a munkássága, ami abból átjött, hogy milyen. Aztán anno fiatal nő koromban marha találékony és körmönfont voltam, ha kinéztem magamnak valakit, így hamar a közelébe kerültem, megismerkedtünk, összejöttünk, és kapcsolatot kezdtünk, ami hamar komolyra fordult, nagy tervek, rendesen szabályosan beleálmodott a komplett életútjába, hogy én vagyok a tökéletes neki, aki a felesége lesz. Majd lett is.

Ez egy nagyon-nagyon jó időszak volt. Akkor nem foglalkoztam dolgokkal, meg még nem is vágtam milyen, csak tudtam, hogy "szexmániás", de még élveztem is, meg mindenféle érdekes dologra vett rá, meg tanított meg. De akkor még nem gondoltam, hogy nem bírja türtőztetni magát semennyire. Néha volt rossz érzésem, de alapetően okosan csinálta a tetű. Egy kedves ismerőse figyelmeztetett, hogy jól nyissam ki a szemem, mert nem úgy vannak a dolgok, ahogy gondolom. Akkor borult ki a bili, mikor hazahozott nekem egy szép kis nyavaját. Persze nem rögtön, de akkor azért már bármennyire is nem tettem se azelőtt, se azután mással, beleolvasgattam ebbe abba. És teljesen ledöbbentem azon, amit találtam. Hogy mit csinált, hogy mikor, hogy mik jártak a fejében, hogy hogy részletezte ezt másnak... Komolyan, olyan szinten durva volt, hogy akár a legyet is röptében, neki elég volt, ha olyan ruhát látott egy nőn, ami neki tetszik, már arra gondolt, hogy hogy megcsinálná. Velem kb. 180 fokos fordulatot vett a világ. Teljesen ki voltam. Szerettem is még, de ugyanakkor összeraktam a fejemben, hogy hogy a jó égben lehettem ennyire barom? De még továbbra is hülye voltam, mert hónapokig képtelen voltam feldolgozni, hogy vége, ő nem is az aki, hanem valahol még mindig bíztam benne, hogy jó lesz ez még, meg lehet ezt még menteni, rendbe lehet hozni. De innentől viseltem rohadt nehezen a "rajongókat". Mert már nem bíztam se benne, se magamban, se semmiben. Végül elváltak útjaink teljesen, én úgy távoltartottam magam tőle évekig, mintha nem is ismertük volna egymást. Ő próbált keresni többször is, de úgy tettem, mintha a világon sem lenne. Úgy 5-6 évig, még így is, hogy semmi személyes érintkezés nem volt köztünk még így is borzasztóan zavart a tudat, hogy vannak érdeklődők, rajongók, mert már tudtam, hogy milyen és folyton az járt a fejemben, hogy mit csinálhat. Nagyon rossz volt, de tényleg. Még rémálmaim is voltak sokáig, iszonyatos düh volt bennem. Már az is zavar, hogy és én még milyen büszke voltam rá, hogy mennyire felnéztem rá, hogy mennyire mellette álltam, pedig mennyire nem olyan, mint az álarc, amit kifelé hord.

Aztán lassan elmúlt, ma sem gondolok rá vidáman, de tanultam belőle sokat, már nem bánt annyira, meg rendeződött is a szerelmi életem, aztán később egy kapcsolatomban tényleg megtaláltam, akivel egymásnak teremtettek minket.

Ha úgy lenne, ma már szóba állnék vele, de ő már nem keres, én meg hülye lennék keresni, végül is minek. De biztos nem rohannék pánik-szerűen be az első üzletbe az utcán, ha meglátnám.

Most sportoló férjem van, már 6 éve ő életem párja. Ő nem országosan ismert, nem nagy sportágban versenyzett na meg már nem is versenyez, de azért itt-ott felismerik. Büszke vagyok rá, nem zavar, teljes szívemből örülök a sikereinek, amiket anno elért, örülök, hogy értékelik mások, mert tudom, hogy ez fontos neki. Nem zavar az sem ha tetszik valakinek, semmi ilyesmi. Jól vagyunk, jó a házasságunk, miért zavarna.

Szóval a két hosszú történettel én csak azt mondanám el, hogy szerintem az ilyet az ember alapvetően pozitívan éli meg, addig míg otthon rendben van minden. Nyilván egy nagyon durva celebnél, akivel nem lehet kimeni az utcára vakuzás nélkül ez rohadt zavaró tud lenni, az más kategória, de úgy általában a tisztelők, rajongók, érdeklődők szerintem egy egészséges kapcsolatban, házasságban nem váltanak ki negatív érzelmeket a másik félből. Elvégre az csak amolyan elismerés. Rosszat meg mindenkinek beszólnak, válogatás nélkül. Ha ez az embert már zavarja, akkor ott már más van a háttérben sajnos.