Féltékeny vagyok a párom sikereire, normális ez?

Nem hiszem. Egy harmonikus szeretetteljes kapcsolatban örülünk egymás sikereinek és nem féltékenykedünk...

Ismertem egy ilyen házaspárt, ők ahelyett, hogy támogatták volna egymást, egyfolytában versengtek. Kinek van jobban fizető állása stb Ez egy idő után a házasságuk rovására ment, azóta sajnos válófélben vannak. Én speciel, csakis büszkeséget érzek, ha a férjem pl elölrébb lép a ranglétrán és ő is így van ezzel, nem zavarja az sem ha én keresek többet,sok pasinál, ez egyenlő egy tökönrugással. Mármint ha többet keres a felesége...

Szerintem is normális, hiszen az ember alap természetéhez tartozik, hogy jó akar lenni, vagy legalábbis jónak akarja érezni magát. Ha olyan ember van mellettünk, aki szárnyal, az bizony a mi érdemeinket is beárnyékolja, ha vannak egyáltalán. Ilyenkor érdemes találni valamit, amiben mi is sikereket tudunk elérni. Ha nem is munka terén, de keressünk valamit, amiben jók vagyunk. Vagy hobbi, vagy mondjuk a sütés/főzés. Az elismerés mindenkit motivál és éltet.

Inkább azon gondolkodnék el, hogy én miért érzem magam kevesebbnek az ő sikerei miatt. Azon dolgoznék, hogy én a saját szememben jobb legyek, növeljem az önbizalmam. Csak az féltékeny mások sikereire, aki saját magát nem tartja elég sokra.

Szerintem ez nem normális mivel egy kapcsolatban a párok örülnek egymás sikereinek és megosztják egymással .

Szerintem természetes, de engem nagyon tud ösztönözni.

Te nem vagy normális!

Ahol szeretet van, ott bizony örülünk a másik sikerének, és nem azért mert kell, mert így tanították, mert így helyes, dehogyis... Azért mert a párod sikere, a te sikered is. Ahogy a4-es válaszoló is írja: "Csak az féltékeny mások sikereire, aki saját magát nem tartja elég sokra". A baj ott kezdődik mikor az ember el kezdi hasonlítgatni magát egy emberhez hogy ki- miben jobb és így tovább. Ebben az esetben az embernek saját mércéjével kell mérnie magát, magadhoz képest milyen vagy.