Van itt olyan, akinek a férje vagy felesége azt mondta, hogy nyugodtan mondjon fel a munkahelyén, mert az állása rossz hatással van a kapcsolatukra és kikészíti mindkettőjüket? Végül hogy döntöttetek?

igen

feladtam, sak az ő véleménye volt az ami miatt mertem lépni

átképeztem magam.. és munkát váltottam, sokáig tartott..de nem bántam meg

Én mindenhogy döntöttem már. :)

Előző kapcsolatom túlságosan rám akaszkodott, jóformán azt is meg akarta szabni, hogy kikkel dolgozhatok együtt. na ugyebár ez nem így működik, plusz imádtam a munkámat, és igen, sokszor a párkapcsolat rovására is dolgoztam- mert nem volt jó a párkapcsolat (ezt csak később ismertem fel). Állandóan ezzel piszkált, meg akart győzni róla, hogy ez nekem valójában rossz- miközben az én fizetésemből éltünk, mert neki nem igazán volt akkoriban. Rágta a fülemet állandóan, keresztbe tett, ellenőrzött, féltékenykedett. Plusz a saját elképzeléseit akarta rám kényszeríteni, legyen házasság, gyerek, gyorsan gyorsan, mert neki kell valaki, aki szereti, és ő ezt a házasságban és gyerekben látta kiteljesedni- férfi létére. Az ő kérésére nem mondtam fel, sőt, még jobban belevetettem magam a munkámba, és kiélveztem. Hamarosan vége lett a kapcsolatnak, nem csak ez miatt.

Mostani párom megértett, nem erősködött, így ismert meg, hogy már a szakmámban dolgoztam. Összehangoltuk az életünket, kialakítottunk egy rendszert. Soha semmit nem erőltetett, megbeszéltük a dolgokat. Végül kiköltözött külföldre, mert visszautasíthatatlan ajánlatot kapott. Rajtam volt a döntés sora, mit teszek. Nagyon szerette volna, ha megyek vele, de nem erőltetett semmit. Amúgy beszéltünk róla, hogy külföldre költözünk, de majd csak a jövőben. Az ő ajánlata hirtelen jött, 1 hónap alatt leforgott az egész.

Végül 3 hónap távkapcsolat után döntöttem, és kiköltöztem én is. Egyrészt a kapcsolatunk nagyon jó volt (most is az), másrészt a munkahelyemen is voltak változások, amik miatt már nem volt annyira jó nekem ott.

Jövőre házasodunk. :) Megérte és nem bánom. Kicsit zavar, hogy a karrieremet itt nem tudom kiteljesíteni, de bevallom, egy életre eleget dolgoztam otthon (bele is betegedtem), szóval nem baj, ha átképzem magam kicsit. :)

Nekem férjemet viselte meg lelkileg a munkahelye, amikor hazajött olyan mufurc volt,h már nem bírtam. Rávettem h képezze át magát, aztán amikor megvolt a végzettség, segítettem neki önéletrajzokat írni/küldözgetni és végül talált egy jó helyet ahol kevesebbet kell dolgozni és magasabb a fizetés:)

Sokkal jobb mostmár itthon a hangulat, ha hazaér, ki tud kapcsolni, nem stresszel a munkahelyen egész este.

Igen, mindkettőnk esetében volt ilyen.

Én 2013 decemberében mondtam fel, előtte már egy roncs voltam, a főnökeim az utolsó hónapokat szinte végig azzal töltötték, hogy ott aláztak meg, ahol tudtak. Aztán ágynak estem, két hónapig feküdtem hörgő-, majd tüdőgyulladással. Amikor jobban lettem, elmentem interjúra és az első helyre fel is vettek.

Ő most decemberben mondott fel, előtte este beszélgettünk és én javasoltam neki (bár szerintem anélkül is meglépte volna). Két hete kezdett az új munkahelyén, majd meglátjuk, mennyire válik be.

Mindketten egy nem bejelentett, stresszes munkát hagytunk ott és egy bejelentett nyugisabbra váltottunk. Igaz szakmailag egyik se túl nagy eset, de legalább nyugi van, innen gondolkozunk a továbblépésen.

Szerintem nem csak a kapcsolat miatt kell váltani, hanem az embernek saját maga miatt is. Semmi értelme úgy élni, hogy kikészít a munka.