Amikor már közepes vagy rossz a kapcsolat, nem szivja le az energiáid, nem érzed magad rosszul? Miért maradnak rengetegen ekkor is a párjukkal, akár még év (tized) ekig?

Mert nagyon sokan gyávák a szakításhoz,félnek elszakadni a jól megszokott komfortzónától,félnek,hogy mi lesz,ha nem találnak jobbat(holott az aktuális már rég rossz,de a megszokás ugye nagy úr),félnek a szingliségtől,mert kapcsolatfüggők.Én ezt sosem értettem,mindig kilépek egy rosszul működő kapcsolatból,szinglinek lenni is nagyon jó,bulik stb:)

20N

Dehogynem szívta le. Sőt, kifejezetten pocsék volt és nyugtatókat szedtem miatta. Amikor szakítottam vele végül, akkor olyan szinten megkönnyebbültem, hogy az valami hihetetlen.

Azt pedig, hogy eddig miért húztam, az első gyönyörűen leírta. Nem is attól féltem, hogy nem találok jobbat, hanem attól, hogy megint egyedül maradok évekig. No persze ez a félelmem be is jött, mert már idén lesz 3 éve, hogy nem értem nőhöz és nem úgy tűnik, hogy ez a tendencia változna mostanában... De még mindig jobb egyedül, mint abban az idegölő kapcsolatban.

Rettentő fiatalok vagytok, kétlem, hogy tudjátok, milyen egy 10+ éve tartó kapcsolatban élni.

Sokan pont ezért válnak el, amint az első gondok kopogtatnak, mert jajjj, most már nem rózsaszín és habos-nyálas az életünk, kell valami jobb!

Aztán szemrebbenés nélkül lépnek félre a fél éves gyerek mellett, és válnak el, mikor a gyerek egyéves, mert már nem tökéletes a kapcsolat.

Sőt, sokan csak addig élvezik, amíg tombol a szerelem, az ismerkedős időszakot élvezik, a pillangókat a gyomorban, meg a kapkodó légvételeket, aztán az első szürke esős hétvége után szakítanak, mikor unatkoztak egymás mellett a tévé előtt.

Egy kapcsolatban vannak jobb és rosszabb időszakok.

Vegyünk egy cipőt.

Veszel egy körömcipőt, ami csillog, divatos, mindenki irigyli, de nem tudod bárhová felvenni, és pár óra után töri is a lábadat, mint a fene. És amint kicsit lekopik a sarka, dobhatod ki a francba, mert nem lehet felvenni, kinéznek benne.

Hosszú távú túrázáshoz nem fogsz ilyet választani, mert öt méter után belehalsz, olyan kell, amiben egész nap kényelmesen tudsz menni, nem tör, nem nyom, és az utolsó szempont lesz, hogy a barátnőid sikongassanak, ha meglátják a lábadon. Elvégre akkor a lábad egészsége lesz a legfontosabb, és a saját kényelmed.

Kicsit ilyen egy kapcsolat is.

Van, amikor olyan pasid/csajod van, akivel ha a barátok meglátnak, akkor irigyelnek, minden csillogó és szenvedélyes, de amint kicsit is kopik a fénye, már inkább kifelé kacsintgatsz.

És van olyan kapcsolat, ahol akkor is jól érzed magad, ha a tévé előtt összebújtok szombaton, vagy ha a padon ülve órákig beszélgettek, és akkor is ragaszkodsz hozzá, ha éppen nem tombol a tűz. Aki a legjobb barátod is egyúttal, a támaszod, a társad minden téren, és nem csak azt várod tőle, hogy felperzseljétek a lepedőt.

Az ilyen kapcsolatok élik túl a válságokat, amikor mindketten tesztek érte, hogy a jelenlegi gödörből kimásszatok, és újra jó legyen.

Aki ezt a próbát kiállja, az olyan jutalomban részesül, amiről ti nem is álmodtok. :)

Ezért nem értitek, mi tart össze két embert évtizedekig, ha egyszer vannak rosszabb időszakok is. Mert nem értitek, milyen összetartó erő van köztük, milyen érzelmi mélységek, milyen összhang és szerelem.

Tudod, mint a cipőknél... A csillogó cipődben sosem fogod meglátni, hogy a hegytetőről milyen kilátás nyílik, két óra mászás után, csak a plázában lehet karcolni vele fél órát. Ahhoz kell egy atombiztos túrabakancs. :D

Nagyon jók a válaszok szerintem. Igazából mindent leírtak az előző válaszolók.

Részemről féltem hogy nem lesz új párom egy könnyen, a gyerekek miatt, a megszokás miatt, maradtam még a feleségemmel akkor is mikor már rossz volt a kapcsolat. Olyan 2-3 évig halasztgattuk, aztán döntöttem. Hamarabb kellett volna lépni mert már akkor éreztem hogy nem fog ez menni.