Csajok! Van köztetek olyan, akinek a párja az elején nem akart eljegyzést, esküvőt, babát és végül mégis ellágyult és megváltozott?

nem olyan egyértelmű számomra, hisz azt mondja fél hogy ugysem működne, mert alapból sokat veszekszünk apróságokon,(sajnos egyikőnk sem szeret engedni) + a szülei elváltak, tehát nem volt előtte jó családminta sem.

AZt mondta nem hisz a házasságban, és Ő nem akar elválni -(mivel most is igen gyakran összeveszünk -mert lobbanékony és türelmetlen hisztis vagyok néha bevallom)-

mint a szülei és idegen gyerekekkel sem szeret ellenni.

De ugyanakkor pl. unokahúgomért (2éves) oáig van, játszik vele el van tőle ájulva :)

Meg multkor ránézett a hasam ra mondta hogy eszébe jut milyen szép kismama lennék.

Meg milyen szép szemű babánk lenne stb :)

1x azt mondja,hogy nem tudja magát apaként elképzelni, másszor meg ezeket amiket fent leírtma.

Meg mondja,hogy Ő meg akar állapodni, ideje lenne hisz Ő 31éves...de fél...

Fura, mert mindig azt mondja hogy egyedül nálam érzi azt,hogy meg tudna állni, és minden ilyet eddig csak velem tud elképzelni.

Ki érti ezt?

Értelek.

Akkor tehát: idő és türelem, igaz? :)

most bejött hozzám a munkahelyemre,hozott nekem édességet-a kedvenceimet.

Persze egyből elájultam...

Aztán mesélte hogy a félretett (közös jövőnkre) gyüjtögetett pénzéből Ő vesz egy új autót,mert az FONTOS és elengedhetetlen neki a napi életéhez.

Persze megsértődtem, és ismét én voltam a hiszti balhés.

Mert hogy ezt magamnak köszönhetem, hisz ha nem lennék ilyen hisztis, akkor RÁM költené, nem másra ami boldoggá teszi

POffff.... ez csak nekem fura és csak engem akaszt ki? vagy más is kiborulna?