Vannak itt 30-40kozotti nok akik elvaltak? Titek mi vitt ra erre. :/

A tervezett 2.terhessegem alatt vegig csalt es amikor kiderult,azt mondta h akkor most a gyerekek miatt velunk marad,de lehet h fel ev mulva lelep.

En egy buszke no vagyok,a megcsalas azt gondolom a legtobb hazassagban bekovetkezik,gyermek nelkul nem tudtam volna lenyelni a bekat-ahogy magamat ismerem-, igy viszont merlegeltem hogy talan fontosabb hogy az apukajuk mellett nojenek fel.

Viszont azt,hogy velem valaki csak azert legyen egyutt, mert szulok neki ket gyereket,nem azert aki vagyok,kosz nem.

En adtam be a keresetet,mert meg ahhoz is gyenge volt hogy kimondja hogy mast szeret es vele akar lenni.A ferjem csak logatta az orrat, mikozben en menedzseltem a nagyobb gyereket,eljatszottam neki egy boldog karacsonyt es igyekeztem nem elvetelni a szomorusagtol...

Bár még csak 29 éves vagyok - alkoholizmus volt az ok. először csak néha járt el a haverokkal, semmi komoly, aztán egyre gyakrabban, aztán mindennaposan otthon is kiütötte magát. 4 évig kérleltem, könyörögtem, "legalább a gyerekedéert", fenyegetőztem, segítséget kértem stb. Konkrétan nincs olyan, amit ne csináltam volna vele végig. Mindig voltak jobb időszakok, amik pont arra voltak jók, hogy újra reménykedjek, és utána újra még jobban fájjon, amikor újra kezdni. Persze ilyenkor mindig én voltam a hárpia, aki nem enged neki semmi szabadságot, minden berúgásnál ordított velem, arra keltem, hogy alám pisilt az ágyban részegen, vagy összehányta a lakást.

Ezek ellenére 2 éven át nem volt elég erőm elhagyni, mert a jobb periódusokban mindig reménykedtem, hogy már biztosan nem teszi meg, most minden jó, a gyerek imádja stb. Mígnem egyszer - egy, azt hittem tiszta időszakában - ráhagytam a 2,5éves gyereket 2 órára, és ezalatt úgy berúgott, hogy öntudatlan volt, amikor hazaértem, a gyerek felügyelet nélkül nyitott teraszajtónál stb. Na ez volt az utolsó csepp. Akárhogy ütöttem, nem kelt fel. Összepakoltam magunkat, át anyukámékhoz, másnap be a válókereset. Ennyi

Olyan perverziói voltak amiket nem tudtam teljesíteni, de csak az esküvő után merte elmondani. Azt mondta nem baj, de meggyűlölt érte, hogy nem mentem bele. Szépen lassan megszűnt a szexuális életünk, de mivel emberileg szeretett nem akart elveszíteni és amúgy rendes volt én meg nehezen ábrándultam ki belőle és mindig reménykedtem.

A hab a tortán az volt hogy egyszer úgy döntött, hogy akkor most teherbe ejt. Mert attól jobb lesz a kapcsolatunk. De nem tájékoztatott előre. Nagy cirkusz volt amikor nem szállt ki hatvannál, de mivel a mensi után voltam egy nappal, gondoltam úgysem estem teherbe. Hát de. Abortusz szóba sem jöhetett nálam, és bár szeretem a lányomat, de nem akartam neki szülni, nem akartam egyedülálló anya lenni, de a terhesség alatt (is) annyiszor megalázott női mivoltomban, hogy nem bírtam tovább. Majdnem 4 éves volt már a kicsim, amikor beadtam a válókeresetet.

Annyira undorítóak az emberek....sajnos egyre többet szembesülök ezzel a ténnyel.

Kitartást kívánok a hozzászólóknak!