Szerintetek a mai generációnak van értelme, ha házasságot köt vagy nem igazán?

Kapcsolattól függ, nem életkortól.

Normális esetben ugye akkor szoktunk összeházasodni, mikor a kapcsolat erre megérett, és mindketten biztosak vagyunk benne, hogy vele szeretnénk az életünket leélni. Ez lenne ugye az alap. Az már más dolog, hogy manapság 1 év se kell és jegyben járnak, mert jajj de menő, gyűrűt vett nekem stb stb. Vagy abban reménykednek, hogy a házasság majd megoldja a kismillió párkapcsolati gondjukat. Vagy megkéri a kezét hátha akkor megbocsájtja, hogy amúgy fél éve minden jöttmenttel félrekefél.

Szóval az a baj nagyon félreértelmezik a házasság célját meg üzenetét. Mi párommal lassan 4 éve vagyunk együtt, állandóan piszkálva vagyunk, hogy miért nincs még lagzi stb. De hát könyörgöm most költöztünk össze fél éve, még azt se tudjuk milyen igazából, komolyan együtt élni. Én mindenhol azt látom, hogy annyira bele vannak hajszolva az emberek a házasságba. A nők többsége meg nagyon ráerőlteti a párjára. Persze ez régebben sem volt másképp nyilván.

Ember, kapcsolat, legfőképp pedig értékrend-függő. Mi a férjemmel mindig is komolyan gondoltuk a kapcsolatunkat, az első csóktól kezdve tudtuk, hogy egyszer egymás házastársai leszünk. Nekünk komolyan jelent az valamit, hogy megesküdtünk egymásnak, komolyan gondoljuk mind a hűséget, mind a jóban-rosszbant, mind a kapcsolat felbonthatatlanságát.

Aki úgy házasodik, hogy "max elválunk, ha nem megy", annak nincs értelme.

Ha a (gazdasági) érdeket nézzük, akkor igen.

Ha az érzelmi vonalát nézzük, akkor totál értelmetlen, mert sokszor olyan ez, mint egy rossz autó működése: mire bemelegszik a motor, felforr a hűtővíz és le is lehet állni.