Baj, hogy én "érdekházasságot" akarok szerelmi házasság helyett?

Szeretnék férjhez menni és gyerkeket szülni, de azt tapasztaltam, hogy sok házasság úgy működik, hogy az egyik fél általában csendben tűri a másik fél hülyeségeit (basáskodás, megcsalás, szenvedélybetegség, felelőtlenség), mert "annyira szereti". Nem akarom egy nap én is úgy végezni, hogy ha egyszer kivülről látnám magamat, csak facepalmolnék.

Én inkább "hideg fejjel" választanék egy jó "férjanyagot". Értsd: Vonzódom hozzá külsőleg, jó vele a szex, van közös témánk, hasonló jövőképpel rendelkezünk (ne az legyen, hogy az egyikünk falun akar élni három gyerekkel, a másik pedig negyvenéves koráig karriert akar építeni és szórakozni), hasonlóan gondolkodjunk a nemi szerepek és a gyereknevelést illetően (a nő karrierje az anyaság és a légkör megteremtése vs a házimunka és a gyereknevelés közös feladat)

Egy barátnőm társkeresőn ismerkedett meg a férjével, ahol meg volt adva szigorú paraméterekben, hogy vele hasonló korú, diplomás (nem sznobizmus, de azt tapasztalta, hogy a férfiaknak kisebbségi érzése lesz egy náluk jóval képzetebb nővel szemben) férfi legyen, aki szeret utazgatni és érdekli a művészet (színház, irodalom, klasszikus zene, festészet stb.). Aztán szinte be lett ütemezve az életük: fél év után összeköltözés, egy év után eljegyzés, másfél év után esküvő, és most, két év után, babát akarnak. Nem hiszem, hogy szerelmesek egymásba, kb olyan mintha hozzámentél volna a legjobb barátodhoz, akivel lefekszel, meg családot tervezel, meg a nevét viseled, és akivel beszélgetsz. Nekem mondjuk tetszik ez a felállás.