40+ korú férfiak akiknek a felesége kb ugyanannyi idős és szép is! Jobban vagy kevésbé aggódtok hogy az asszony egyszer még félre fog lépni?

Ahogy a 6-os is írja, egy hosszú házasságban gyakran megszokottá válik a házastárs, felgyűlnek a sérelmek és nem mindig működik zökkenőmentesen a kommunikáció.

Én is ebben a helyzetben vagyok, közel a 40-hez. A férjem szerint minden rendben köztünk, ő jól érzi magát ebben a kapcsolatban. Van kaja, tiszta ruha, nem vagyok hisztis, mindkettőnknek megvan a szabadsága, néha hoz valami ajándékot stb. Álompasi. Szerinte. Én oldalamról viszont ez egy olyan kapcsolat, amelyikben már nem beszélgetünk, vagyis csak arról, ami a páromat érdekli, a haverjaival tölt hetente 4 estét, saját, engem érdeklő programot szervezzek saját magamnak, mert ő biztos, hogy nem jön velem egy kiállításra, vagy koncertre, és ha ajándékot hoz, annak örüljek, hogy gondolt rám. Ezzel csak egy bibi van. Olyan dolgokat vesz nekem jó drágán, ami csak szerinte szuper ajándék. Erős parfüm, csicsás karóra. Juhú! Szoktam neki mondani, hogy mit szeretnék, nem várom, hogy olvasson a gondolataimban, de soha nem ilyesmivel lep meg. Nem figyel, ezeket elereszti a füle mellett.

Próbáltam vele beszélni, szépen elmondtam neki a problémáimat. Nem értette, mert szerinte nincsenek problémáink. De jó.

Ezt csak azért írtam le, hogy hátha valaki magára ismer és elgondolkozik. Egy házas nőt, akire otthon figyelnek, időt töltenek vele, nagyon nehéz elcsábítani. Igazi, erős kísértés csak akkor jöhet, ha a nő (vagy akár a férfi is) nem érzi jól magát a kapcsolatban, vagy nagyon hiányol valamit belőle. Ha minden megvan, gond nélkül pattint le minden önként jelentkező lovagot.

Ha a feleséged szerint álompasi vagy, jó a kapcsolatotok-szerinte is, ne aggódj.

#7-es voltam. Mit csinálnak heti 4 este? Fociznak, aztán meg isznak. A többiek szingli, vagy elvált pasik, őket nem várják haza.

Persze, biztosan szívesen cserélne velem sok asszony. Mondjuk azok, akiket még vernek is, vagy fűvel-fával csalnak. Hidd el, nem akkora élmény egyedül vezetni a háztartást és úgy szervezni azt a kevés szabadidőmet, ami marad a munkám és a házimunka mellett, mintha egyedülálló nő lennék. Ha szerveznék valami közös programot, hogy töltsünk együtt egy kis időt, akkor mindig azt a választ kapom, hogy neki nincs ilyesmihez kedve (mozi, koncert, séta) menjek egyedül, ha akarok.

De az én példám elég erős. Az elhanyagolás nagyon rossz tud lenni, még ha nem is olyan mértékű, mint az én esetemben. Ha jön valaki, aki odafigyel, kedves stb. nagyon jól tud esni az embernek.

De az a tapasztalatom, hogy az elhanyagoló fél nem minden esetben veszi észre, hogy elhanyagolja a párját.

Mivel már hozzám se ér az asszony azt csinál amit akar. Inkább azon aggódok, hol találok egy titkos női szeretőt...

42F