Miért csaltátok meg a párotokat? Elkerülhető lett volna vagy mindenáron megtettétek volna?

Éretlen szarkupac hulladék voltam és előbb csattant el az a bizonyos csók, minthogy szakítottam volna. Utána egyből szakítottam is az illetővel és azzal sem kezdtem semmit, akivel megcsaltam.

Megelőzhető lett volna szerintem. Egyrészt ha érettebben gondolok erre és valamivel nagyobb önismeretem van (20 éves voltam), másrészt nagyon sok probléma volt a kapcsolatban, ami miatt már korábban is kellett volna szakítani, de sokáig nem tudtam elengedni az illetőt, mert reménykedtem, hogy ezek csak kezdeti nehézségek és hogy lesz változás majd, miután többször is szóvá tettem.

Nem mondtam el neki, csak szakítottam az eredeti problémákkal. Őt nem sajnáltam kifejezetten, annak ellenére, hogy nem szolgált rá, abban a pár hónapban kellően kiábrándított magából. Inkább magamban csalódtam és azóta is kényesen figyelek az érzéseimre, hogy ne forduljon elő többet. Sem előtte, sem utána nem volt ilyen.

Megcsaltam már. Amikor gyakorlatilag ő is megcsalt. Amikor rendszeressé vált, hogy valaki mindig fontosabb nálam. Hiába mondom, hogy ez nem OK, engem ezzel rendszeresen megbánt, de nem változtat.

Na, ilyenkor kapok az alkalmon és nagyon jó érzés, hogy ugyanúgy viselkedek, mint ő, nem törődök vele, csak magammal.

Az is segít félrelépni, ha ok nélkül hónapokig hallgatom, hogy biztosan van valakim. Ha úgyis ezt kell hallgatnom, akkor legyen meg a jó oldala is.

Nem mondtam el, de meg sem bántam.

Nem működtek köztünk a dolgok, gyerekesen állt a problémákhoz, megalázóan viselkedett. Sokáig elvoltam az állóvízben. Akkor jöttem rá, hogy mennyire mélyre süllyedt a kapcsolatunk, mikor másról fantáziáltam és más érintése izgatott fel. Kifejezetten nem csaltam meg, de annyira nem maradt bennem semmi érzelem a kapcsolatban, hogy simán tudtam vágyni arra a másik illetőre. Én elmondtam neki, kicsit túlozva is, hogy megcsaltam. Anélkül továbbra is csak kiröhögött volna, ha azt mondom neki, hogy problémám van a kapcsolattal... Nem tudott komoly lenni, rég ott kellett volna hagyni, de erre sajnos csak egy másik ember ébresztett rá.

Szerintem elkerülhető lett volna. Ezerszer szóltam és ezerszer megpróbáltam tenni valamit, de mindig ki lettem röhögve. Mindig ott voltak a haverok, mindig csak hülyéskedni lehetett. Azt sem tudom, mit hittem, mikor összejöttem ezzel az emberrel.

Kb 4-5 éve tartok szeretőt, mert itthon a párom nem engedi az anált és mélytorkozni sem hajlandó. Nem tud róla semmit. Szóval win-win :)

31 F

#4 együtt érzek!

#8 ez így van

Nekem volt egy rendes, kedves barátnőm, azt hittem soha az életben nem csalnám meg, meg akár még el is veszem. Aztán teltek múltak a hónapok, rájöttem, hogy a gondolkodásmódunk nem éppen azonos, lassan a találkozók is teherré váltak bár ennek ellenére jól elvoltunk, mint az öregek kb. Utána jött egy nagyon jó csaj, akinek nagyon megtetszettem és mondta, hogy menjek fel hozzá. Úgy gondoltam, hogy mivel úgyse leszünk már együtt sokáig a barátnőmmel akkor később ha szakítunk biztos megbánnám az elszalasztott lehetőséget. Aztán megtörtént de nagyon rosszul éreztem magam utána, egyáltalán nem érte meg és nagyon megbántam. A barátnőm nem tudta meg soha, az egyik nap összevesztünk valamin és akkor mondta, hogy jobb lenne ha szétmennénk. Én egyből belementem, úgy gondoltam, hogy én már sajnos bemocskoltam a kapcsolatunkat és jobban járunk mert ha folytatnánk az hazugságra épülne. Annyi pozitívum van a dologban, hogy tanultam a leckéből és többé ilyet nem tennék, ezután jobban megfogom becsülni azt ha valaki van mellettem.

23/F