Megcsalást vagy hosszabb viszonyt (szeretőt) meglehet bocsátani? Kinek sikerült?

Mindenki aki ugymond megbocsatott igazabol nem tudott. 10 evem belul valas lett.

En ennel buszkeebb vagyok h elnezzem...

Bocsánat, hogy ellentmondok, de az élet sokkal bonyolultabb, mint ezekből a hozzászólásokból látszik.

Kenyerem javát megettem, sok mindent láttam-hallottam, és azt állítom, hogy a megcsalások és viszonyok nagyon jelentős része úgy végződik, hogy a férj/feleség visszatér, és folytatják az életüket normális házastársi keretek között, szeretetben.

A megcsalás nem feltétlenül azonos a félrekeféléssel. Akik a párkapcsolatból csak ezt az elemet veszik ki, azok elszegényítik, a szellemi kapcsolatról nem vesznek tudomást. Szerintem a dolog úgy áll, hogy van egy szellemi társam, aki a legjobb barátom, és aki ráadásul szerencsémre nő, ezért még az ágyban is a társam. Megtörténhet azonban, hogy találkozom valakivel, akibe beleszeretek, ami nem az az érzelem, amit valaki vagy szeretne, vagy nem, hanem rátör. Most választhatok, hogy vagy én leszek boldogtalan, meg a szerelmem, vagy a párom,

és ember legyen a talpán, aki az előbbit választja. A valóságban a szilárd alapon álló házasságok kibírnak egy-két évet, és bizony a nagy fellángoló szerelmek azalatt elcsitulnak, és kiderül, hogy a feleség mégis jobb társ. Olyat is ismerek, aki emiatt elvált, majd pár év múlva ismét elvette ugyanazt a nőt, és halálukig együtt maradtak.

A tévedés joga mindenkit megillet. Pálcát törni a másik feje fölött könnyű. Szakítani azonnal, mondják - mindaddig, míg a felek között nem annyira mély a kapcsolat.

Az exisztenciális kötődésről nem is beszélve: gyerek(ek), ház, esetleg közös biznisz nagyon erős kapcsok, gyakran megérnek egy megbocsájtást. Nem arra gondolok, hogy fáj otthagyni a kényelmet, hanem egy középkorú ember már nem tudja még egyszer felépíteni azt a környezetet, amit egy válás szétver, nem beszélve az érzelmi kárról, amit a gyerekekben hagy.

Nem ritka dolog a válás, de a házasságon kívüli kapcsolat sokkal gyakoribb.