Miért nem jó ez a cikk?

Nem igazán értem, hogy mi értelme a kérdésnek, de hajnal van, és unatkozom, ezért írtam neked egy olvasónaplót. Előre szólok, elég kritikus, ezért még mielőtt megvádolnál, leírom, hogy nő vagyok, és a férjem a legtöbb pont szerint a "férfi" kategóriába sorolható.

2. pont: Erről egyből az jutott eszembe, hogy ezt nem egy nő írta, hanem egy kislány. Ugyanis ha olyan listát akarnék írni, ami a női nem érettsége között tesz különbséget, az egyik pont az lenne, hogy "míg a kislány a folyton a férfitől várja el felvidítsa, egy nő nem akarja rossz kedvével a párja hangulatát is elrontani"

4. pont: Ugyanaz, mint előbb. A hiszti nem a férfitől függ, hanem a nőtől.

6 pont: Itt nekem fura, hogy a két véglet a jópofizás és az érzelmek kimondása. Szerintem van ennél több opciós is. Illetve ez sokszor nem attól függ, hogy az illető mennyire érett, hanem szimplán mennyire nyílik meg a külvilág felé.

9. pont: Ezt nem is értem. Az érzelem nem egy kapcsoló, hogy egyszer csak megszűnik egy hétköznap és vasárnap már miatt ott is kell hagyni a másikat. Inkább arra kéne rámenni, hogy dolgozzunk a kapcsolaton, hogy sose kerüljön erre sor, nem?

11. pont: Ez is jó nagy marhaság. Mintha a kettő között csak az lenne a különbség, hogy a férfinek mindig minden sikerül.

12. pont: Megint nagyon a végletekben gondolkodik a cikkíró. A legtöbb férfi, akivel én találkoztam, az arany középutat képviseli, aki ugyan nem mindent maga intéz, de ha probléma vamn, akkor talál rá megoldást.

13. pont: Nincs gyerekem, nem tudom megítélni, de elég életidegennek tűnik nekem az a szituáció, hogy egy apa (legyen az akár a férfiak legférfiasabbika) a gyerekkel való játék közben fejben azon morfondírozzon, hogy kellő energiát fektessen a gyerek stratégiai képességeinek felmérésébe, és kommunikációs és szociális softskilljeinek fejlesztésébe. Szerintem ezek automatikusan megtörténnek játék közben és az apa feladata simán csak az, hogy élvezze az együtt töltött, minőségi időt és hogy személyes kapcsolatot alakítson ki a gyerekével.

14. pont: Na ez egy az egyben marhaság. Miért ne ülhetne le egy férfi a buszon, ha van szabad hely? Azért, hogy esetleg majd később felszáll egy nő? Szerintem ebben a helyzetben a "férfi" egy idióta. A "fiú" meg nem azért telefonozik, hogy ne kelljen átadnia a helyét, hanem azért, amiért manapság mindenki (férfiak-nők egyaránt) - és emiatt sajnos nem néz fel, és nem is látja, hogy esetleg át kéne adnia a helyét. Mellesleg én is sajnálom, hogy az udvariasság egyre jobban kikopik a társadalomból, de azért ennél nagyobb problémáim is vannak az életben.

15 pont: (Igazából nem csak erre a pontra vonatkozik, de itt jutottam el odáig, hogy muszáj kiírnom magamból.) Annyira primitívek ezek a példák. Az meg hogy a végén még hozzá is van téve hogy melyik a fiú és melyik a férfi - mintha a teljesen végletes szituációk és a lenéző/magasztaló megfogalmazásból nem lenne egyértelmű - arra utal, hogy az olvasót is hülyének nézi a cikk írója.

18 pont: "Erre nincs bocsánat"? Komolyan? Értem, hogy szomorú, ha valaki megígéri, hogy ott lesz de végül mégsem, de azért elég sok mentséget el tudok képzelni, pl balesete volt, hirtelen behívták munkahelyre, stb.

20. pont: Hadd élvezze már szegény pasas a kedvenc sportját anélkül, hogy messzmenő következtetéseket vonnál le a viselkedéséből! Van, aki azzal vezeti le a feszültséget, hogy küzdősportol, van aki videójátékkal és van aki a tévével ordít. Ettől még nem lesz rossz ember vagy kevésbé férfi.

21. pont: *szemforgatás* Szerintem egyetlen férfi sem képes úgy végigolvasni ezt a cikket, hogy ne legyen ellenérzése a cikkíró iránt (de talán még nők sem - én semmiképp).

A többi pontot megértem - legalábbis a mondandóval valamilyen szinten egyetértek. De igazából úgy érzem, hogy ennek nincs túl sok köze a férfi nemhez meg az érettséghez, ezt nyugodtan el lehet mondani nőkről is és fiatalokról is. Mert legyünk őszinték: ez csak egy lista pozitív és negatív emberi tulajdonságokról, viselkedésmintákról - vállaljunk felelősséget a hibáinkért, törődjünk a másikkal, tiszteljük a másik nemet, ne sok partnert keressünk, hanem egyet hosszútávra; legyenek céljaink; amit megígérünk, tartsuk is be... Ezzel nincsen semmi gond. A probléma az, hogy az író ezt ilyen szexista kontextusba helyezte, hogy csak a férfiaktól várja el ezeket; illetve mindent végletekben fogalmazottt meg, ezáltal erősen általánosítva az érintetteket.

Nincs azzal gond, ha valaki férfiasabb férfire vágyik, nekem is a férjem néhány kivételtől eltekintve a "férfi" kategóriába tartozik, de ilyen listát sosem írnék. Kicsit az az érzésem, hogy az író most van túl egy csúnya szakításon, és most haragszik a világra, azért hisztizik ezen.

A másik meg ami eszembe jutott - a cikk tartalmától függetlenül -, hogy csak tán nem a kérdező a cikk írója?