Miért ítélik el annyian, ha valaki elhagyja a családját egy új szerelemért?

Ha a két fél törődött volna egymással és a kapcsolattal, akkor nem ment volna tönkre a kapcsolat és akkor együtt tudott volna maradni a család.

A gyerekek isszák meg ennek a levét.

De ha már mindenképpen válni kell, akkor remélem normális hangnemben, közös megegyezéssel történik. És ilyenkor a gyerek érdekét kell nézni, hogy ne legyen körülötte annyi stressz, kiabálás, boldogtalanság.

Most mindenki jönni fog a nagy boldogsággal, de a gyerekeknek a legjobb az egymást szerető, vér szerinti szülők, nem pedig "apu új barátnője" vagy a mozaikozás. Nálunk 20+ éves házasságok vannak, és nagyon harmonikus családi életünk van.

Egy házasság gyerekekkel soha nem tökéletes minden percben, sőt rázós melyrepulesek is vannak benne, de ezeket meg lehet oldani. Csak azt nem lehet megoldani, ahol alapból félre sikerült az egész házasság. Olyanba meg nem szabad gyereket vállalni.

Aki pedig gyerekekkel a nyakában még mindig az elsöprő szerelmet kergeti, az szimplán hülye. A szerelem elmúlik újra meg újra...

Mert anno bevállalt egy életre szóló kötelességet és valamire igent mondott. És jellemzően ezt a húzást azok teszik meg, akiknek könnyű kötelet oldani, mert nemnők szülték a kölköt és nem is rájuk maradt. Aki benne van aktívan a családja életében, az nem szórakoztatja magát jó dolgában idegen szutykokkal, hanem örül annak, amit a társával összehozott. Aztán vannak ezek a retkek, akik mindent felborítanak és semmibeveszik, hogy a párjuk ezért a szarért, a semmiért tett bele ennyit és adott fel ennyit. Meg azért, hogy megalázzák és otthagyják a felelősséget rá...

Nem a válással van a baj, hanem azzal, hogy másért otthagyni valakit egy ilyen közös múlt után undorító, primitív és szánalmas. És a megcsalás kategória. Normális ember ha szarnak érzi a házasságát, elválik és utána keresgél, nem pedig azért hagy ott mindent, mert viszket neki, mint a qrvaélet és nem bír elmaradni a valagán a jóban.

Mert az esetek 99%ában a társuk abban a tudatban vállalt gyereket velük, hogy ketten osztoznak a felelősségen és terheken, nem pedig abban a tudatban, hogy mondjuk 5 év múlva ott lesz hagyva egyedül, hogy gondoskodjon magáról, a gyerekről, plusz menjen azért dolgozni is.

Félreértés ne essék, nem hiszem hogy bárkinek is jó lenne ha folytatnák a rossz kapcsolatot pusztán a gyerek miatt, csak azt mondom, hogy az otthagyott fél elég alaposan megszivja, hogy belefektette a bizalmat a másikba.

Ennek meg ki örül?

Bár az is igaz, hogy az átlag házastársi kapcsolatban így is aránytalan a házimunka és felelősségmegoszlás, szóval olyan sok nem változik ilyen helyeken.