Miért keresik manapság ennyien a jobbat?

Mert a nők nem tudják megbecsülni azt amit már megszereztek.

A legjobb barátod már megvolt neki, az értéke folyamatosan csökkent.

Az úgynevezett álompasiért még küzdenie kellene, látja benne a kihívást és a sikerélményt ha sikerül megszereznie.

A csaj egója viszont folyamatosan nőtt, mert a legjobb barátodat már megszerezte, így elhiszi magáról hogy ő jobbat is szerezhet.

Mit vártál? Egy ember élete manapság már nem ér többet egy mint pl. egy telefon. Abból is évente vesznek újat, akkor is ha az előzőnek még semmi baja.

Másodikkal teljesen egyetértek.

A mai kapcsolatok xart sem érnek már (tisztelet a kivételnek). Jön egy üzenet, a másik felet hajtja a kíváncsiság és így mennek tönkre kapcsolatok, házasságok.

Barátnőm megcsalt egy jobb pasival. Én voltam a hibás, amiért nem adtam meg neki mindent és hagytam, hogy ez vele megtörténhessen.

Megkapta, amire vágyott. Megcsalt másodszor is. Az én hibám volt, mert már nem vagyok olyan, mint régen.

Mindez persze csak az én tapasztalatom. Nem is akarom ezt a nőkre kihegyezni, mi sem vagyunk jobbak.

Nem látok erre biztos védelmet. Ha valaki érez is valamit irántad, másnapra már lehet, hogy az ellenkezőjét fogja.

Érdekes, hogy pont a szerelem ilyen múlékony érzés. A családi szeretet például nem repít olyan magasságokba, mégsem ébredsz úgy egy szép reggelen, hogy te akkor mostantól nem szereted anyukádat.

Miért lenne kötelező együtt lenni valakivel csak mert mások úgy gondolják?

Minden embernek a saját élete, nehogy már mások szóljatok bele

A barátság azèrt dobta, mert egyszerűen nem volt szerelmes belè. Lehet, hogy általánosságban jó volt a kapcsolatuk, de semmi extra. Így még felesleges is lett volna együtt maradniuk. Így legalább a barátod is találhat olyat, akivel kölcsönös a szerelem.

Csak úgy tűnik, mintha jó kapcsolatot adnának fel, ezek valószínüleg langyos pocsolyák, legalábbis a kilèpö fèl rèszèről egèsz biztosan.

Őszintén én nem hinném azt, hogy minden ember attól kellene tartson, hogy ez az elégedetlenség vagy újdonság iránti öröm örökre múlandóvá bélyegezné a kapcsolatokat.

Úgy gondolom, hogy van ilyen időszak az ember életében, amikor nem képes kötődni és kiakar próbálni minden újat, aztán miután ezen keresztül esett, akkor értékelni fogja idővel a másféle értékeket a kapcsolatban, olyanokat, mint bizalom, stabilitás, összetartozás.

Előbb utóbb sok ember tanul a hibájából és ha előtte nem is, de később rájön, hogy fölösleges a tökéletességet hajszolni egy kapcsolatban.

Lehet, hogy te már ilyen érett gondolkodású, bölcs szemekkel tekintesz az életre, de ez nem mindenkire jellemző. Talán egyeseknek kell még érniük ahhoz, hogy belássák azt, hogy mi az ami igazán számít egy kapcsolatban és akkor képesek lesznek szeretetre, elköteleződésre, családalapításra.

Talán vannak kivételek, olyanok, akik sosem lesznek alkalmasok egy komoly kapcsolatra, mert senkivel nem tudnak elköteleződni.. attól még nem hinném, hogy ez általános probléma, sokan jobb belátásra térhetnek idővel.

#4 “Érdekes, hogy pont a szerelem ilyen múlékony érzés...”

Mi ebben az érdekes vagy meglepő? Inkább magától értetödő, hogy az elszállt, álomvilágba röpített érzéseink nem tartósak.