Most én vagyok a hülye vagy a párom nem akarja érteni?

Van egy 2 éves gyerekünk és a napokban megemlítettem a páromnak azt, hogy mivel nem vagyunk házasok , ha ne adj Isten velem valami történnte ( akár baleset vagy még annál is rosszabb, de NE történjen), írassunk egy papírt arról, hogy engem a kicsivel innen ne tegyen ki az apja a házból, akinek rajta van a haszonélvezeti joga.

Semmilyen részesedést nem kértem a házból ( független attól, hogy rengeteg mindent megteszek itthon- főzök, mosok stb ) . Csak ennyit kértem.

Teljesen fel volt háborodva, hogy mit képzelek magamról, meg hogy nekem az a dolgom, hogy takarítsak és főzzek.

Egyébként is, gyűjtsek pénzt sakát lakásra.

Tulajdonképpen ha felvesznek ide dolgozni, első gondolattól fogva doktori ösztöndíjat félreteszem é gyűjtök önerőre.

A legrosszabb az egészben az, hogy nincsenek szüleim, akikre egy kicsit is tudnék számítani, tőlük menekültem el. Nem utazok a párom vagyonára, mert amikor feljött a házasságról a szó, akkor is mondtam neki, hogy írhatunk házassági szerződést. A háza amúgy sem lehetne soha az enyém, mert az a házasság előtt szerzett vagyon. Mivel nem vagyunk házasok, mert ő nem fog engem elvenni-mivel pár hetes gyerek mellett ő nem kapott reggelit :D, így ez a dolog nem áll fenn.

Szóval ebbe bele kellett nyugodnom ezelőtt 4 éve, hogy neki az csak egy papír.

30 évesen viszont nem nyugszom bele ebbe a langyos fosba. Nyilván nem tudok venni 30 milliós lakást, de ha meglesz az önerő akkor már elkezdek nézelődni.

Én soksor már nem találom a szavakat, de komolyan.

Egyébként most látom át, hogy ő mindig is ilyen volt:

áldozathibáztató ( szerinte, ha egy nőt bántja a párja, úgy kell neki ). SZóval a lényeg a nő a hibás, ha verik, azért is hibás, mert nincs saját ingatlana.

Most lenne annyi bevételem, amiből az önerőt 1,5 éven belül össze tudnám szedni.

Én azt vettem észre rajta, hogy a gyerek születésével ő akart magához láncolni, mert pontosan tudta, hogy nem lenne hova mennem, ha ilyen helyzetbe lennék.

Aztán elkezdte pedzegetni a másik gyerek témát. Nah ezt szépen elmondtam neki, hogy házasság nélkül eleve nem is kellett volna szülnöm, másrészt meg kész tények elő állítottam, hogy többet nem fogok szülni. Én még egyszer nem fogom átélni ezt a fajta kiszolgáltatottságot.

Pl olyanokat csinált velem, hogy rá akart beszélni, hogy hagyjam ott a munkám, amikor még máshol dolgoztam. Persze, én emg hülye vagyok mi? Végül nem oda megyek vissza dolgozni.

De most komolyan, bennem kelti a lelkiismeret furdalást, ha a gyerek nem fog családban felnőni.

Én meg semminek sem érzem magam mellette, mert fél éve hozzám sem nyúl.

Nem érdekelne, ha lenne valakije, csak akkor mondja el.

Úgyhogy én döntöttem, spórolok és lépek, nem leszek senki házi cselédje.